Dragonyos
karabéllyal, vagy rövid szuronyos puskával felfegyverzett
lovas. Ott, ahol a lovascsapatoknak adott lovak nagysága szerint a lovasságnál
nehéz és könnyü lovasezredeket különböztetnek meg, a D.-ok középnehézségü
lovasságot képeznek. Seregünkben a D.-ok épen ugy vannak lovsítva és
felfegyverezve (kard, karabély, forgó-pisztoly), mint a többi lovasezredek,
csakis egyenruhájuk különböző: ugyanis német szabásu; seregünk tizennégy
D.-ezredeihez az ujoncokat az osztrák állam német, cseh és szlovén tartományai
adják, mig a lengyel ujoncokat az ulánus (dsidás), a magyarországiakat a
huszárezredekhez osszák be. Az oroszországi 48 D.-ezred szuronyos, rövid puskával
van felfegyverezve. Európa többi hadseregeiben a D.-ok csakis szuronynélküli
karabélyokkal harcolnak. Eredetileg (a XVI. sz.-ban Franciaországban) a D.-ok
csakis lovasított lövészek voltak, akik mindig gyalog harcoltak s nevüket a
sárkány (dragon) alaku kanóctartókkal (Németországban és nálunk kakasfej alaku
volt s azért kakas-nak nevezték) ellátott sárkányos puskáktól kapták, miután a
D.-okat többször menetközben, tehát lóháton is támadták, a lóháton való harcra
is betanították őket s később mindinkább e harcra fektették a fősulyt, ugy hogy
végre a szuronyokat is elvették tőlük s puska helyett csak oly karabélyt adtak
nekik, mint a többi könnyü lovasnak. Lovakon szállított, de gyalog harcoló
csapatok szervezését azóta több izben - nagyban Oroszországban 1825-1855-ig -
kisérlették meg, de az eredmény mindig az volt, hogy az ily csapat vagy csak
kelletlenül szállva le a lóról s tulságosan visszasietve a hátrahagyott
lovakhoz, nehogy azokat elveszítse, igen középszerüen teljesítette gyalogsági
szolgálatát, v. pedig a csapat észrevétlenül rendes lovassággá fejlődött ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|