Drámai elem

v. drámaiság, a dráma műforma specifikus sajátságainak érvényesülése akár a szorosan vett szinművekben, akár a lirai és epikai fajokban is; kiemelni az utóbbiaknál szokták. Értik rajta e tények szigoruan okozatos fejlesztését a jellemekből, gyors és fordulatos küzdelmét, általán mentül több tartalmas mozzanatnak mentül rövidebb időre összpontosítását, ami gyakran élénk hatást tesz. D. valamely elbeszélő műben azt jelenti, hogy az epikai részletezés mellőzésével a cselekvény nagy vonásokban, erélyesen és gyors egymásutánban forog le; a lirai művekben (p. a magyar népdalokban) bizonyos jelenetszerüség, mely a lirai mű hátterében fejlődik s a hangulat tulajdonképeni alapjául szolgál.

Forrás: Pallas Nagylexikon