Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Drámapedagó... ----

Magyar Magyar Német Német
Drámapedagó... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Drámapedagógia

Művészetped.-i irányzat, amely a dráma és a színház eszközeit sajátos módon használja a nevelésben. Gyakorlatokkal és játékokkal segíti a valóság átélését, az emlékek megőrzését a figyelem fejlesztését, az alkotás szabadságával való megismerkedést, s ezen keresztül a csoport és az egyén fejlődését. A megismerés örömétől a kifejezés, az élménymegosztás öröméig juttatja el a határozott célt szolgáló gyakorlatokban és a drámajátékokban résztvevőket. Tiszta kommunikációt, empátiát, viselkedési és játékbátorságot fejleszt; az elfogulatlan, tabuk nélküli vizsgálódás gyakorlatát igényli. A drámatanár által demokratikusan vezetett órák, próbák, szakköri foglalkozások és drámanapok során újabb és újabb, a vez. által tudatosan kialakított helyzetekbe kerülvén, jelentős helyzet felismerési és döntési készség alakul ki a játszókban. Az ált. készségfejlesztő gyakorlatok és játékok mellett hangsúlyozottak a kommunikációt fejlesztő eljárások és a kreatív drámát előkészítő utánzó játékok, szerepjátékok (szimbolikus játék). A mindig csoportban történő, de személyre szóló készségfejlesztő munka különös jelentőséggel bír kisgyermek- és kamaszkorban, ugyanakkor a korosztályokkal folytatott drámapedagógiai tevékenységnek speciális célja és szakmai háttere van. ? A drámapedagógia, mint módszer szinte minden tantárgy tanításában felhasználható. Az 1970-es években elsősorban az irodalom- és tört., valamint az idegen nyelvi órákon jelent meg, az utóbbi időben egyre többen alkalmazzák más tantárgyak óráin, továbbá a nehezen nevelhető gyermekek körében, a gyógyító nev. és a tehetséggondozás során. (irodalomtanítás, múzeumpedagógia, szerepjátékok a nyelvoktatásban, játék a természettudományos oktatásban, történelemtanítás) Önálló formában fakultációs tantárgyként drámaórákon, illetve drámajáték-foglalkozásokon találkozhatunk vele. Bizonyítottan segíti a tanításra készülőket: gyakorlataival a leendő nevelők megtanulhatnak a térrel, az idővel és személyes hatóerejükkel gazdálkodni, ill. ? önismeretük erősödésével, ha szükséges ? időben dönthetnek pályamódosításukról. ? A hagyományos gyermekszínjátszással szemben, amely főként a produkcióra fordít gondot, a drámapedagógia a folyamatos nevelőmunkát hangsúlyozza, amelynek nem feltétlen velejárója a színjátszók által közönség előtt bemutatott előadás. ? Hazánkban mint a világban általában, az angolszász eredetű dráma a nev.-ben ( drama in education; világszerte ismert rövidítése DIE) szakembereinek a nézetei terjedtek el. Az 1970-es évek elején Peter Slade és Brian Way művei, az 1980-as évektől Dorothy Heathcote munkássága, az őt követő, majd önálló rendszert kiépítő Gavin Bolton, továbbá Cecily O?Neill, később Jonothan Neelands írásai voltak meghatározóak. Mo. 1976-ban lépett be az Amatőrszínjátszók Világszövetségébe (AITA / IATA), ami a nemzetközi kapcsolatok megerősödését jelentette. Az itthoni munka Mezei Éva és Debreczeni Tibor vezetésével kezdődött meg. 1990-ben megalakult a Magyar Drámapedagógiai Társaság, amely a hazai és határon túli m. drámatanárok munkáját fogja össze, ellátja a terület szakmai érdekvédelmét, kiadja a Drámapedagógiai Magazint, s összefogja a nemzetközi kapcsolatokat. Mo. 1993-ban lépett be az International Drama Theatre and Education Association (IDEA) nemzetközi hálózatába.

Gabnai Katalint

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is