Droste-Vischering

Kelemen Ágost, kölni érsek, szül. Münstr városában Westfáliában 1773. jan. 31., megh. Münsterben 1845 okt. 19. A bölcseletet és teologiát szülővárosában tanulta és azután Ferenc testvérével és nevelőjével Olaszországba ment, hol a művészetet tanulmányozta; maga is festett olajban; Bécsen és Drezdán át visszatért Münsterbe, hol bátyja, D. Gáspár Miksa, 1798. május 14. áldozó pappá szentelte. Midőn a franciák Münstert elfoglalták, és Fürstenberg püspök visszavonulni készült, D. teologiai műveltsége, az egyházhoz való hű ragaszkodása és határozott jelleme által már ekkor annyira megnyerte a püspök bizalmát, hogy ez őt 1807. a püspökség kormányzására coadjutornak kandidálta és még ugyanazon évben mint általános helynöknek az egés egyházmegye kormányzását átadta, mely minőségben 1813-ig áldásdúsan működött. A régi káptalannak Napoelon által történt feloszlatása után méltóságáról lemondott, de a pápa kivánságára 1815. az egyházmegye kormányzását ujra átvette, mikor az Poroszországba lett bekebelezve. 1827. testvére a münsteri püspök, püspökké szentelte, és 1835. kölni érsekké lett. D. a porosz katolikus egyházra nézve legválságosabb időben vette át az érsekséget. Előde, Spiegel, Hermesnek tanait pártolta, melyeket a szentszék 1835 szept. 26-án kárhoztatott. Éppen azért D. minden erejéből iparkodott azoknak a fiatalabb papság körében való elterjedését meggátolni, mely irányban való fellépése a kormánynál visszatetszést szült. De még komolyabb és következményeiben fontosabb volt a vegyes házasságok ügyében támadt viszály. III. Frigyes Vilmos király a vegyes házasságokról szóló törvényt, mely szerint az ily házasságokból származó gyermekeknek mind atyjok vallását kellett követni s a katolikus lelkészeknek tiltva volt a gyermeknevelésre vonatkozó ugynevezett reverzálisok kérése, mely törvény eredetileg az ó-porosz tartományok számára hozatott, 1825. a rajnai tartományokra és Wesztfáliára is kiterjesztette. De mivel itt életrevaló katolikus szellem ébredett, határozott ellenállásra talált; a plébánusok püspökeik utasításai szerint a vegyes házasságoknál megtagadtak minden asszisztenciát, hacsak a házasfelek meg nem igérték, hogy a gyermekek kivétel nélkül mind a katolikus vallásban fognak neveltetni. Ezen ellenkezés miatt a kormány a lelkészek közül többeket fenyítő törvényszék elé állíttatott, a püspököket pedig felhívta, hogy a törvény végrehajtására segédkezet nyujtsanak. A püspökök az egész ügyet a szentszék elé terjesztették és VIII. Pius pápa 1830 március 25-ről kelt Litteris altero abhinc anno kezdetü bullájában a következőket rendelte: «Vegyes házasságokat egyházilag megáldani csak akkor szabad, ha a katolikus fél szabad vallásgyakorlata és valamennyi gyermek katolikus nevelése kellőképen biztosítva van; e biztosítás nélkül meg van engedve a passiva assistentia; jövőre Poroszországban a trienti forma meg nem tartásával kötött vegyes házasságok is érvényesekül tekintendők; a multban ekkért kötött házasságokra vonatkozólag pedig a püspökök felhatalmaztatnak, hogy azokat, ha egyéb akadály fenn nem forog, in radice orvosolhassák». A porosz kormány azonban ezen brévével nem volt megelégedve és sikerült a kölni érsekkel, Spiegel gróffal titkos egyezséget kötnie, melynél fogva a plébánosok minden vegyes házasságot megáldjanak anélkül, hogy a jegyeseket megkérdeznénk, mely vallásban fogják gyermekeiket nevelni. Miután a trieri, münsteri és paderborni püspökök ezt a titkos egyezséget szintén elfogadták, mind a négy főpásztor ily értelemben utasította papjait, és ily módon a pápai brévét határozottan kijátszották. De midőn D. lett kölni érsekké, és e titkos egyezség közelebbi megvizsgálásakor meggyőződött, hogy az a pápai brévének nem felel meg, azonnal kinyilatkoztatta, hogy ő a pápai bréve szerint fog intézkedni. Törhetetlenül ragaszkodván e határozatához, a kormány végre erőszakhoz folyamodott, az érseket 1837 november 20. este elfogatta s Minden várába foglyul vitette; egyuttal iratott tett közzé, melyben a várfogságra hurcolt főpapot nemcsak a vegyes házasságok és a hermesianismus ügyében követett magatartásáért rótta meg keményen, de ezenfelül forradalmi üzelmekről is vádolta. Ez erőszak a katolikusokra nemcsak egész Németországban, hanem egész Európában, sőt még Amerikában s nagy hatást tett. XVI. Gergely pápa 1837 december 10. ünnepélyes allokucióban tiltakozott a katolikus püspökök pedig üdvözölték a hitvalló bátor főpapokat a kölni, és az ugyanezen okból börtönre vetett poseni érseket, Dunin Mártont. Még a hermesianus papok is tömegesen sorakoztak érsekük körül; a lelkésze ezután a vegyes házasságok körül való eljárásban csak az egyház törvényei után indultak. A katolikus öntudat oly hatalmasan felébredett, hogy a kormány is célszerünek találta engedni. 1839. év tavaszán az ősz érsek kiszabadult. Minden várából Münsterbe ment. IV. Frigyes-Vilmos király fényes elégtételt szolgáltatott neki, amennyiben ünnepélyesen kiniyilatkoztatta, hogy «sohasem osztotta a gondolatot, hogy az érsek forradalmi üzelmekben részt vett volna». D. az érsekségről önként lemondván, Geissel Jánost, a speyeri püspököt kapta koadjutornak cum spe successionis. 1844. Rómába zarándokolt, hol XVI. Gergely nagy kitüntetéssel fogadta. Művei: Ueber förmliche Wahrheit und kirchliche Freiheit (Frankfurt 1818); Versuch zur Erleichterung d. inneren Gebetes (Münster 1833); Frieden unter der Kirche und dem Staate (Münster 1843); Predigten (u. o. 1843).

Forrás: Pallas Nagylexikon