Drót

Vagy huzal alatt különféle, de kis keresztmetszetü és nagy hosszuságu fémfonalakat értünk. Minden nyujtható fémből készíthetünk drótot, azonban erre a célra leginkább a vasat, acélt, rezet, sárgarezet, alpakkát, ólmot és a nemes fémek közül az aranyat, ezüstöt és platinát használják. A legtöbb D.-t manapság kavart vasból, kavart acélból, Bessemer, Thomas, Martin-Siemens tegély acélból készítik. A vas mellé sorakozik a réz, melyet legujabban igen nagy mennyiségben használnak elektromos vezetékekhez. A puha réz és vas a huzás következtében igen megkeményedik, sőt rideggé is lesz, amin izzítással segítenek. A réz öttetvények közül használják a sárgarezet 40, 33¹/₃, 30 és 20% cinktartalommal. A rézónöttevényeket (a bronzokat) csekély mértékü nyujthatóságuk miatt ritkán használják. A réznikol-cinköntvényt, az u. n. alpakkát vagy ujezüstöt szintén elektromos vezetékekhez használják. A lengyujthatóbb és legpuhább a 60%-50% rezet, 20-25% cinket és 20-25% nikolt tartalmazó alpakka. Ujabban az elektromos vezetékekhez nagyon használják a Weiller-féle sziliciumbronz drótot és a foszforbronz drótot. A nemes fémek közül az ezüstöt rézzel és az aranyat ezüsttel vagy rézzel ötvözik, fém-tisztán csak a platinát használják. A dórt leghasználatosabb keresztmetszete a köralak; az ettől eltérő ovális, négyzetes, lapos, trapéz, háromszög, csillag stb. alaku drótot alakos drótnak (façon vagy dessindrót) nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon