Drótostót

a magyar vándoriparosok egyik legtipikusabb és legrégibb alakja. Majdnem kivétel nélkül a felsőmagyarországi tót vidékekről származik s kezdetleges mesterségét, mely abból áll, hogy vékony drót segélyével egésszé illeszti az eltört fazekakat és edényeket, egy-két nap alatt megtanulja, s e mesterséget gyakorolva községről községre vándorol, sőt néha külföldre is elkerül szerencsét próbálni. Egyes vidékeken a tót tipikus alakjait kizárólag ez a szorgalmas vándorló iparos képviseli, aki jellemző külsejénél, módnélküli igénytelenségénél s nem mindig kifogástalan tisztaságánál fogva messze földön ismeretes. Különben szorgalmas, munkás és becsületes faj, mely egyszerü mesterségével nem ritkán tisztes vagyonra tesz szert.

Forrás: Pallas Nagylexikon