Dsaina

az első vagy második században Kr. u. keletkezett ind vallásfelekezet. Első prófétája bizonyos Parsvanátha volt, ennek tanítványa Vardhamana Dsnataputra v. a nép nyelvén Nataputta, közönségesen Mahavira (nagy ember), egész Indiában elterjesztette ezt a buddhizmus tanaiból alakított vallást. Lényegében alig különbözött a Buddhától vallott vallásos és erkölcsi nézetektől s innen magyarázható az az elkeseredett gyülölet, mellyel róla a buddhista irók, mint eretnekségről szólanak. Annak előtte Dekhan és Hindosztán több tartományában el volt terjedve, de jelenleg a sivaiták részéről való heves üldöztetés miatt alig négy öt millióra olvadt le a D.-k száma. Két főfelekezetre oszlanak a D. vallás követi az egyiket Digámbara (szó szerint levegőruhás, azaz meztelen), a másikat Svetámbara-nak (a. m. fehérruhás) nevezik. A digambarákhoz tartozók otthon egy derékra kötött kendőfélét kivéve meztelenül ebédelnek, de azért az utcán ők is felöltözve járnak tarka öltönyökben.

Bálványszobraik többnyire minden ruha nélküliek. A Svetambarak, mint nevükből is látszi, fehér ruhát viselnek. Bölcseleti fölfogásuk az, hogy a létező dolgok két osztályba sorozandók. A dsiva tulajdonképeni értelem szerint élő az eszes, a lélek és adsiva szó szerint élettelen, az anyagi érzéki dolgo. Dsiva (a lélek) alapjában mindig tökéletes ugyan, de azért az «adsiva» felé irányzott emberi cselekedetekkel le van bilincselve. Mulaszthatatlan kötelessége tehát a jóknak kiszabadulni az anyagi rabságból. Erre vezető ut a vallási szabályok szigoru megtartása. Egészen tulságig viszik az élőlény megölésére vonatkozó tilalmat, nemcsak a hus élvezetétől tartózkodnak, hanem ami több, beteg állatok részére kórházakat építenek. Főünnepük a 24 szent tiszteletének van szentelve. Hosszas ájtatoskodás után, aki tökéletesen megszabadul a földi anyagiaságtól, az dsina a. m. győző lesz (innen származik a D. elnevezés) s mint tirthankara szent a legmagasabb helyet tölti be. Igen gazdag, de csak ujabb időben ismeretett irodalma van a D. vallásnak. Sok mű tamil nyelven van irva, de vannak D.-prakrit nyelvü könyveik is. Legnagyobb ismerője a D.-irodalomnak a hires német Szánszkrit nyelvész Weber.

Forrás: Pallas Nagylexikon