Dselál eddin Rúmi

a persa misztikus költők legkitünőbbje, szül. Balkhban 1207., megh. Koniában 1273. Atyja, Beháuddin, jeles jogtudós volt, ki egyik politikai beszédével magára haragítván a királyt, kénytelen volt Balkhot elhagyni. A menekültek, az atya és fiu Nisapurban találkoztak a nagy szufi szenttel, Feriduddin Attár-ral. Attárnak ugy megtetszett a fiatal Rumi, hogy azt Aszrárnámehjével (titkok könyve) megajándékozva, megjövendölte atyjának, hogy eljön majd az idő, mikor ez a gyermek ujra fölélesztendi az isteni szerelem és a vallásosság tüzét. Sok ide-oda csatangolás után végre a kis-ázsiai Koniában találtak menhelyet. Az öreg jogtudós, Beháuddin, 1234-ig itt élt. Halála után követte őt tanszékén fia, D. Koniától nyerte a Rumi nevet is. D. alapította a meuvelik dervis rendjét. Ő vitte be a zenét és szentesítette a szufiknál már előbb szokásban volt vallásos táncot. A divánjában összegyüjtött lirai költeményei valódi gyöngyei a persa költészetnek Mesznevi cim alatt kiadott vallásos verses beszélyei, melyek egyes hitbölcseleti igazságokat bizonyítanak, rendkivüli tiszteletnek tárgyai keleten. Tagadhatatlanul nagy költői tehetség műve ez a negyvenezer verssorból álló költemény, de azért sok olyan van benne, ami európai szempontból nézve a a dolgot, nem épen épületes olvasmány. Az eredeti szöveg keleten több kiadást ért. Van három kőnyomatu kiadása Bombayből (1847-1850-1851) Tebriz- és Teheránban is kiadták. Legjobb kiadása párhuzamos török verses fordítással hat nagy folio kötetben Bulákban jelent meg 1835. és ujabban 1852. Említést érdemel még az 1872. konstantinápolyi kiadás 7 kötetben. Németre kivonatosan Rosen fordított belőle: Mesnewi oder Doppelverse (Lipcse 1849); angolra Redhouse (1881) és Whinfield (1887) szintén csak részben fordították le a Mesznevit.

Forrás: Pallas Nagylexikon