Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dubois... ----

Magyar Magyar Német Német
Dubois... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dubois

1. Ferenc, francia iró, szül. Rennesben 1795 jun. 2., megh. Párisban 1874 jun. 12. Cusin tanítványa, 1818-21. egymásután több kollégiumban volt tanár s Mignet-vel, Thiers-rel és Rémusat-val együtt a Tablettes universelles-ket adta ki és 1824. Leroux P.-vel együtt megalapította a Globe c. lapot. E lapnak öt éven át volt főszerkesztője s főkép a romantikus szellem mellett és a vallás-szabadság korlátozása ellen harcolt benne. 1830. a Globe-ban való munkálkodása miatt elvesztette a közoktatásügyi hivatalban elfoglalt állását és fogságba került, melyből a juliusi forradalom szabadította ki. Kiszabadulása után közoktatásügyi főtanfelügyelő, 1831. Guizot ujból kitette, de emennek a minisztériumból való kilépése után D. a politechnikai iskolán a francia nyelv s irodalom tanára lett. 1838. Németországban járt, hogy a porosz oktatásügyet tanulmányozza, 1839. a közoktatásügyi tanács tagja és 1840. Cousin után az École normale igazgatója lett. 1850. elvesztette ez állását, 1852. a közoktatásügyi tanácsból is elbocsátották. Azóta teljesen az irodalomnak élt. A Globeban megjelent cikkeit Vacherot: Fragments littéraires de P. F. D. cimen adta ki (Páris, 1879, 2 köt.).

2. D. Jenő, belga költő, szül. Antwerpenben 1827 márc. 5., megh. (öngyilkos lett) u. o. 1870 máj 5. Havreban kereskedőnek készült, aztán egyideig Párisban tartózkodott. Atyja halála után (1859) hat évig vezette annak üzeltét. Műve: Penser et oublier (Páris 1855). D. halála után barátai Oeuvres completes cimen (2 köt. Brüsszel és Páris 1873) kiadták hagyatékát.

3. D. Kelemen Tivadar, francia zeneszerző, szül. Rosnayban (Marne département) 1837 aug. 24. A párisi konzervatorium tanítványa: 1861. a római dijat nyerte el és 1871. a konzervatoriumon a harmonia tanára és a st.-madeleini templom orgonistája lett Párisban. Operái: La guzla de l"émir; Aben Hamet stb., irt több zongora- és orcheszter-darabot, Marche héroique de Jeanne d"Arc cimen indulót és az 1871. Páris városától megkoszoruzott oratoriumot Az elveszett paradicsom cimen.

4. D. Lajos, belga festő, született Brüsszelben 1830., megh. u. o. 1880., a Courbet-féle realisztikus irány hive volt, de a szinezésben a régi flamand festők voltak mesterei. Nagyon sokoldalu volt, festett táj- és genreképeket, képmásokat és csöndéleteket, tengeri képeket stb. Kitünő a Magány c. nagy, realisztikus tájképe (1863).

5. D. Ödön Paulin, francia hidrográfus, szül. Brestben 1822 jul. 12. 1851 óta u. o. a hidrográfia tanára. Szülővárosában a tengerészeti iskola növendéke volt, 1846 óta teljesen tanulmányainak él. Egy kettős tűjü kompaszt talált fel s a következő műveket irta: Cours d"astronomie (Páris 1855-1858); Cours de navigation et d"hydrographie (u. o. 1859, 2. kiad. 1869); Revue astronomique des années 1860-62; Étude historique et philosophique sur le mouvement de la terre (ugyanott 1861). Lefordította Gauss: Theoria motus corporum coelestium c. művét is és 1871 óta az Ephémérides astronomiques lapot adja ki.

6. D. Pál, l. Dubois-Pigalle.

7. D. Péter, tudós francia jogász meg teologus, szül. Normandiában 1250 kör., megh. 1310 kör. Aquinói Tamás és Brabanti Siger alatt végezte a Sorbonne-ban tanulmányait, azután a jogi pályára lépett és 1300 óta kir. ügyész volt Coutances-ban. Midőn 1300 után, IV. Fülöp király és VIII. Bonifác pápa versenyre keltek egymással a hatalomért, D. a király előjogait védte és mint a «legisták» egyik hirneves előharcosa összesen 12 munkában kelt ki a pápai teokrácia ellen. A mellett a templomos rend elnyomatását védelmezte. Valami nagy jutalmat azonban nem nyert és ujabban kitünt, hogy nem játszotta IV. Fülöp környezetében azt a fontos szerepet, melyet neki sokáig tulajdonítottak. Művei mindazonáltal az egyház meg állam közötti harc és a kor történetéhez elsőrangu forrásoknak tekintendők. Egyik érdekes, mondhatni fantasztikus művét, melynek fontosságára már Müller János figyelmeztetett (1798), csak legujabban adta ki Langlois. Cime: De recuperatione terre sanctae. (Traité de politique général Páris 1891).

8. D. Vilmos, biboros és francia miniszter, szül. Brive la Gaillarde-ban (Limousin) 1656 szeptember 6., meghalt 1723 augusztus 10., szegény gyógyszerész fia. 13 éves korában a párisi Szt.-Michel kolostorba került szolgának, hol egyszersmind valamit tanult is, s miután több helyt mint házitanitó volt alkalmazva, utóbb orléansi Fülöp herceg nevelője lett. Ügyes világfi létére a romlott udvarnál nagy befolyásra és tekintélyre emelkedett és ő vitte keresztül, hogy Orleánsi Fülöp XIV. Lajos és Montespan grófnő leányát jegyezte el. Az esküvő után a király a St. Justi apátságot adományozta D.-nak. Papi méltósága nem gátolta abban, hogy az udvari élet gyönyöreiben részt vegyen és nagyratörő céljai elérésében nem igen válogatta az eszközöket. Az orleánsi hercegnek regensherceggé való kineveztetése után 1715. államtanácsossá nevezték ki, mely állásában ravasz, cselszövő és erőszakos politikusnak bizonyult be. Ő sürgette a szövetséget Franciaország és Anglia között, és ő közvetítette az 1718 aug. 2. Spanyolország ellen létrejött u. n. hármas, ill. négyes szövetség alakítását. Külügyminiszter korában meghiusította a Cellamare-féle összeesküvést és közreműködött Alberoni spanyol miniszter megbuktatásában. XIII. Ince pápa annyira megszerette D.-t, hogy 1720. cambray-i érsekké s egyszersmind biborossá nevezte ki, a francia klérus gyülekezete pedig elnökévé választotta. 1722. első államminiszterré lett, mely állásban nagy tevékenységet fejtett ki, hatalmát vagyonának gyarapítására s kincsek gyüjtésére használta fel s a mellett a régens-herceg orgiáinak rendes tagja volt. A D. név alatt megjelent Mémoires-k (Paris 1829, 4 köt., uj kiad. 1857) nem hitelesek. V. ö. Seillac, L"abbé D. (1862); Aubertin-nek L"esprit public du XVIII. siécle (2 kiad., Páris 1873) c. műve D.-nek még kiadatlan levelezései nyomán készült. Jobez, La France sous Louis XV. (I. és II. köt.). Fontaine, de Rambouillet, La régence et le cardinal D. (Páris, 1886). Wiesener L., Le régent, l"abbé Dubois et les Anglais (1891). Perkins, D. (London 1892) Grande Encycl. XIV., 1157.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is