Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dubois Reym... ----

Magyar Magyar Német Német
Dubois Reym... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dubois Reymond

(ejtsd: düboa-remon), 1. Emil, német fiziologus, szül. Berlinben 1818 nov. 7., meghalt 1892. Eleinte filozofiát és teologiát tanult Berlinben, később azonban a természettudományokra szentelte magát. Bonnban geologiát, majd Berlinben fizikát és matematikát tanult s 1839. Müller János vezetése alatt orvostannal s főképpen boncolástannal és élettannal foglalkozott. Már 1841. kezdett az állati villamosság körül vizsgálódni s kutatásainak eredményeül az: Über den sogenannten Froschstrom und die elektromotorischen Fische (Poggendorff Annaleseiben, 58. köt., 1833. évf.) és a Quae apud veteres de piscibus electricis extanst agrumenta (Berlin 1843) c. értekezéseket adta ki. Évek hosszu során át tett kutatásainak végső és teljes eredményét azonban csak később: Untersuchungen über tierische Elektricität (1 köt., Berlin 1848; 2 köt. 1. rész; 1849, 2. rész; 1860-84) c. főművében tette közzé, amelyben az izmoknak és idegeknek működés és tétlenség idején való elektromossági viszonyát, amelyről a tudós világnak már száz év óta sejtelme volt, de amit bebizonyítania senkinek sem sikerült, nem várt módon megvilágosította. 1852, 1855. és 1866. e tárgy körébe vágó felolvasásokat tartott Londonban. 1851. tagja lett a berlini tud. akadémiának, amelynek 1867 óta titkára volt. 1849-55. a boncolástant tanította a műegyetemen s egyuttal az anatomia muzeum segédje volt. 1855. rendkivüli, s 1858. tanárának, Müller Jánosnak helyén, a fiziologia rendes tanára lett a berlini egyetemen. Ő alatta alapították meg Berlinben 1877. azt az élettani intézetet, mely a szükséges eszközök és tanítók dolgában a leggazdagabb egész Németországban.

D. az élettanban az ugynevezett fizikális irány legnevezetesebb képviselőinek egyike. Mint az akadémia titkárának, az egyetem két izben volt rektorának gyakran volt alkalma a nyilvános beszédek mondásához, melyekben szaktudománya körén messze kivül eső dolgokról is szokott vala véleményt mondani. E beszédek 2 kötetben összegyüjtve 1885-87. jelentek meg Lipcsében. Nevezetesebbek: Voltaire als Nautrforscher, Der deutsche Krieg, Über die Grenzen des Naturerkennens (e művéből való a hiressé vált Ignorabimus); Über eine Akademie der deutschen Sprache, La Mettrie, Darwin versus Galiani, Kulturgeschichte und Naturwissenschaft. (E beszédében D. az ujabb történetirásnak azt vetette szemére, hogy jóformán kizárólag háborukkal foglalkozik s a művelődéstörténet s nevezetesen a technikai vivmányok fontosságát semmibe sem veszi. E támadásra Lorenz Ottokár érdekes és föltünést keltő cikkben válaszolt.) Friedrich II. und J. J. Rousseau, Die sieben Welträthsel, Goethe und kein Ende, Gedächtnissrede auf Johannes Müller, Über die Übung, Chamisso als Nanurforscher, stb. Beszédei egynémelyikét a Termtud. Közlöny magyar fordításban is közölte. Szakmunkái összegyüjtve szintén két kötetben jelentek meg (Lipcse. 1875-1877). Untersuchungen am Zitteraal (u. o. 1881) c. kötete segédjének, a munka közben elhalt Sachsnak vizsgálatait egészíti ki; Reicherttel közösen D. szerkesztette 1859-1877 a Müller János alapította: Archiv für Anatomie und Physiologie (Lipcse) c. lapot, 1877 óta pedig egyedül szerkesztette az e lapból különvált Archiv für Phyisiologie-t (Lipcse).

2. D. Pál, német matematikus, az előbbinek testvére, szül. Berlinben 1831 dec. 2., meghalt Freiburgban 1889 ápr. 7. Előbb Zürichben orvostudománnyal, később Königsbergában matematikával foglalkozott. 1865. Berlinben magántanár, 1870. Freiuburgban, 1874. a berlini politechikumon magántanár lett. Dolgozatai különösen a parciális differenciálegyenletekre és a Fourier-féle sorokra, valamint a függvénytanra vonatkoznak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is