Duchesne

(ejtsd: düsen), 1. András (lat. Chesnius, Duchesnius, Quercetanus, Querneus), francia történetbuvár, szül. Ile Bouchardban (Touraine) 1584., megh. 1640. máj. 30. Tanulmányait Londonban és Párisban végezte s Richelieu királyi történetirónak nevezte ki. Művei közül megemlítendők: Hostoire d"Angleterre, d"Écosse et d"Irlande (Par. 1614, bővítve 1634; 1640-ig kiegészítve 1657, 2 köt.); Histoire des papes jusqu"á Paul V. (1616, 2 köt. és 1645); Histoire des rois, ducs et comtes de Bourgogne (1619-1628, 2 köt.). Fontosabb forrásgyüjteményei: Histoirae Normannorum scriptores antiquiores ab illis gestas explicantes a 838-1220 (Par. 1619, 1 köt.); Historiae Francorum scriptores coaetanei ab ipsius gentis origine ad Philippi IV. tempora (u. o. 1639-49, 5 köt.). A harmadik kötettől fogva Ferenc fia folytatta e gyüjteményes munkát.

2. D. Lajos Mária Olivier, francia történész, szül. Saint-Servan-ban (Ille et Vilaine) 1843 szept. 13. Elvégezvén mint kispap teologiai tanulmányait, a római l"école français-nak lett tagja és azután Athos hegyen Kis-Ázsiában járt tud. megbizás folytán. 1887 óta a l"École pratique des hautes études, 1888 óta pedig az akadémia tagja. Művei: Étude sur le Liber Pontificalis (1877); De Macario Magnete, Origine du culte chrétien (1889). Azonfelül több értekezést irt a középkori Rómáról (a Mélanges d"archéologie et d"histoire évfolyamaiban). Legfontosabb műve azonban a VIII. és IX. sz. korabeli pápák történetére elsőrangu fontossággal biró.

3. D. pére francia demagog, l. Hébert.

Forrás: Pallas Nagylexikon