Duchoborcok

(olasz) a. m. a lélek harcosai, orosz eretnekek, a raszkolnikok azon ága, melynél nem papok, hanem öregek és asszonyok végzik az istentiszteletet. Anna császárnő uralkodása alatt keletkeztek Moszkvában és más városokban. Elvetik a Szentháromságot, a szentségeket, nincsenek templomaik, egyedüli imádságuk a Miatyánk, az esküt és háboruskodást elvetendőnek tartják és kezdetben vonakodtak is a világi hatóságnak engedelmeskedni és adót fizetni. Keletkezésök óta üldöztettek, mig végre I. Sándor alatt nyugalmat kezdtek élvezni és a tauriai kormányzóságban kaptak biztos lakóhelyet. I. Miklós (1841.) Kaukaziába helyezte őket át.

Forrás: Pallas Nagylexikon