Ducsics
Nityifor, szerb történetiró, született Lugán, Raguza közelében
1833 dec. 3. Kolostorban növekedvén, később a belgrádi szemináriumba került,
azután a belgrádi főiskolán szláv filologiát hallgatott. Hazájába
visszakerülvén, az 1861-78. tartó szabadságharcban élénk részt vett, hogy
nemzetét a török járom alól felszabadítsa. 1862. Cetinyében tanfelügyelői
állást kapott. Innét Garasanin Ilyés meghivására Szerbiába ment, hol 1876.
Szerbia fejedelme őt az ibari szabadcsapatok parancsnokává nevezte ki. 1878-80.
a szerb skupstinában nyert helyet. D.-t ötször kinálták meg a szerb
püspökséggel, de sohasem fogadta el e méltóságot. Harminc év óta működik az
irodalom terén. Irt főleg történeti, régészeti, néprajzi és földrajzi
dolgozatokat. Legelső művei: Hilferding Zbornikjában (Sz.-Pétervár) jelentek
meg 1858. A zárai «szerb-dalmát magazinban», a szerb tudós társaság évkönyvében
a zágrábi délszláv akadémia kiadványaiban, a belgrádi régészeti értesitőben,
Csupics évkönyveiben, a Revue d"histoire diplomatique-ban stb. számos
értekezése látott napvilágot; fordított oroszból és franciából, résztvett az
ujabb szerb egyházi törvények szerkesztésében. Rendes tagja a szerb tudós
társaságnak, diplomáciai történeti társulatnak Párisban. 12 rendjel
tulajdonosa.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|