Dudafürt
(növ.), pattantyufa, varjuköröm, Colutea Tourn.
vitorlásvirágu, tövistelen cserje, ritkán kóró, páratlan szárnyaltan füzött
apró levelkékkel, a levelek tövében diszlő sárga v. pirosas fürtös virágokkal.
Hüvelye cséklyés, vékonyhéju, felfuvódott, s megnyomva hangosan kipattan,
szintén fürtös. Európa és Ázsia mérsékelt és subtropikus vidékein 8 faja
(hazánkban vadon csak egy) terem. A pukkantó D. (C. arborescens L., C. hirsuta
Roth, lencsefa, hólyagos borsófa) 2-4 m. magas bokor, hazánkban, Európa közép
és déli tájain s a Kelet É-i részein gyakran csinos bokor. Virága sárga,
hüvelye gyakran 5 cm. hosszu. Nyár elejétől őszig virít, gyakran diszbokornak
ültetik. Levélkéje a német v. hamis szennalevél (folia Sennae Germanicae)
kellemetlen keserü izü, hashajtó természetü; szennalevél helyett ajánlják.
Keserü magva hánytató. Fiatal hajtása sárgára fest, fája finom esztergályos
munkára alkalmatos. A C. orientalis Mill. (C. cruenta Ait.) Dél-Európa, Kelet
és Tatárország alacsony cserjéje, lombja halaványzöld, virága szennyes piros,
hüvelye a csucsán nyitott. Gyakori diszbokor, de valamivel gyengébb, mint az
előbbi. A C. Haleppica Lam. Aleppo mezeinek cserjéje, állítólag ebből volt
Mózes vesszeje.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|