Dudich

v. Dudith András pécsi püspök, született Budán 1533., meghalt Boroszlóban 1589 február 15-én. Anyja velencei nő volt, az előkelő Sbardellatus-családból. Főiskolai tanulmányait is Olaszországban, Pádovában végezte, hol kivált a klasszikus irók tanulmányozásával művelte ki lelkét. Tovább képezte magát angolországi utjában, melyet mint Pole Reginald biboros kisérője tett meg, utóbb pedig Párisban, hol a görög és keleti nyelveket tanulmányozta. Nem is csoda tehát, hogy az alapjában is tehetséges és kiképzett ifju magára vonta Oláh primás figyelmét, ki gyors egymásutánban apostoli főjegyzővé, esztergomi kanonokká, budafölhévizi préposttá s tinni püspökké nevezte ki őt. Dacára fiatal korának, 1561-ben a nagyszombati tartományi zsinat Kolosváry János csanádi püspökkel együtt őt küldte el a trienti zsinatra a magyar egyház képviselőjéül. 1562 február 27. fogadták őket a pápai követek 10 napi ott tartózkodás után. A zsinat első napjain nem vehettek részt a tanácskozásokban, mint választott püpsökök; de miután a pápai megerősítés megérkezett, ápr. 6., Dudich megtartotta első beszédét, ecsetelve a magyar egyház állapotát s a magyar főpapok lelkes buzgalmát. Hogy a retorikailag nagyszerüen kidolgozott beszéd a szónoki alaku, hangu és előadásu lánglelkü ifju főpaptól előadva mily nagy hatást gyakorolt, eléggé jellemzi a pápai követek által Boromeo biboroshoz intézett levél, amelyben megirják, hogy bár más dolgokra szánt időt is igénybe vett már a beszéd, észre sem vették annak gyors mulását, annyira el voltak tőle ragadtatva. Amily fényes volt szerepének megnyitása, olyan jelentékeny volt egész zsinati működése, mely oda irányult, hogy Draskovitsnak, Ferdinand követének, az egyház javítására és a két szin alatti áldozás megengedésére törekvő tevékenységét teljes erővel támogatta. Tagja volt az ápr. 20-án megalakult bizottságnak, mely a zsinati határozatok fogalmazására választatott. 1562-ben csanádi, 1563-ban pedig pécsi püspökké és királyi tanácsossá neveztetetett ki. E minőségében hasznos szolgálatokat tett ugy Ferdinándnak, mint utóbb Miksának, ki őt 1565-ben a lengyel király udvarába küldötte követül. Itt azonban szomoru fordulópont állott be életében. A királyné egyik udvarhölgyének, Strass Reginának bájai annyira megragadták az ifju főpapot, hogy érte elhagyta egyházát. A protestantizmushoz csatlakozva nőülvette e hölgyet, ennek halála után házasságot kötött 1579. egy lengyel özveggyel, kinek vagyona megengedte, hogy gyermekével együtt jólétben töltse életét. Lelke nyugalmát a tudományokkal való foglalkozásban kereste, melyeknek sok időt szentelt. Gyakran váltott levelet kora több jeles embereivel, minők p. Besa Tivadar, Justus Lipsius, Sociccus, Melius Péter stb. E levelek szerint a gyüjteményes kiadásokban foglaltaknak, részint még kiadatlanok. A kéziratok a Nemzeti Muzeum kézirattárában őriztetnek. Több olasz és görög művet fordított latinra, s több munkát kiadott még életében. P. Commentarius de Commetarum significatione et Dissertationes novae de Cometis. Basel 1579. Más dolgozatai s költeményei később adattak ki, valamint beszédei is. (Dudich Andreae Orationes 5 in Con. Trid. habitae... Praelatus est ac Dissertationem vita és scriptis auctoris historicum adiecit Lorandus Samuelfy Schwarcz Gottfired) Halle 1743. D. A. Orationes in Conc. Trid. habitae, Apologia ad Maxim II. Commentarius pro Conc. libertate stb. V. ö. Magyar főpapok a trienti zsinaton (Esztergom 1862).

Forrás: Pallas Nagylexikon