Dudik

Beda Ferenc, osztrák, ill. morva történetiró, szül. Kojeteinban 1815 jna. 29., megh. Raigern kolostorban 1890 jna. 18. Korán lépett a bencés rendbe, melynek egyik legtudósabb tagjává vált. 1840-54-ig Brünnben tanárkodott s azután a morvaországi rendek megbizásából hozzáfogott Morvaország nagyszabásu történetéhez, mely mű érdekében számos bel- és külföldi levéltárban kutatott. 1860. adta ki annak I. kötetét: Mährens allgemeine Geschichte cimen, melyből 1860-90. összesen 12. köt. látott napvilágot. Az utolsó kötet az Anjouk korabeli történetet tárgyalja. 1350-ig menő, vmint a korábban megjelent kötetek, hazai történetünkre nézve is fontosak. Ez okból a magyar akadémia és a magy. történ. társulat is kül. tagjává választotta D.-t. 1865-óta a bécsi akadémiának is tagja volt, 1866-ban résztvett (a táborkar kiséretében) az olasz hadjáratban, 1869-ben pedig Ferenc József királyunkat keleti utjára kisérte hisztoriograf minőségben. Nagyszámu egyéb művei: Mährens gegenwärtige Zustände vom Standpunkt d. Statistik (Brünn 1844. 4. köt.); Forschungen in Schweden für Mährens Gesch. (u. o. 1852). Iter romanum (Bécs 1855, 2 köt.); Waldsteins Korrespondenz (u. o. 1865-66); Des Herzogsthums Troppau ehemalige Stellung zu Mähren (1857); Waldstein, von seiner Enthebung vom Generalat bis zur abermaligen Übernahme des Armeekommandos (1858); Die Archive in Galizien u. Ladomerien (1867); Die Kleinodien d. deutsch. Ritterordens (1866); Erinnerungen an d. Feldzug in Italien 1866 (1867); Die Kaiserreise nach d. Orient 1869 (1870); Schweden in Böhmen u. Mähren 1640-50 (1879). Ezen munka különösen I. Rákóczy György fejedelem történetére nézve bir fontossággal. Szent Erzsébet ereklyéinek feltalálása c. munkáját a pesti növendékpapság magy. egyh. irod. iskolája 1864. magyarra fordította.

Forrás: Pallas Nagylexikon