(ejtsd: dödli), angol nemesi cime, mely a Stafford
grófságban lévő vártól és lordságtól eredt, melyet II. Henrik óta 1322-ig a
Somerie család, 1342-1697-ig a Sutton család, azóta pedig a Ward család viselt.
A legnevezetesebb férfiak, kik e nevet viselték, a következők: 1. D. Ödön, VII.
Henrik minisztere, ki mint a kincstár lordja mindenféle erőszakos módot eszelt
ki a királyi kincstár megtöltésére. Ezért a nép véghetetlenül gyülölte; VIII.
Henrik halála után pedig pörbe fogták és 1510 aug. 18. a Towerbe lefejezték. -
2. D. János, az előbbinek fia, szül. 1502., szintén a vérpadon halt meg 1553
aug. 22. Anyjától 1541. a Lisle viscount cimét öröklé; 1543. az ujonnan
elfoglalt Boulognenak lett parancsnoka, 1545. pedig a La Manche csatornába
működő flottának főtengernagyává nevezték ki. VIII. Henrik fiának, VI.
Eduárdnak kiskorusága idejére végrendeletileg a kormány-tanács tagjává nevezte
őt ki; Eduard kegye pedig warwicki gróffá, főkamarássá, főudvarmesterré s 1551.
Northumberland hercegévé tette. Miután versenytársát, Somerset herceget 1552. a
vérpadra küldötte, tetemes kincsek meg földbirtok ura lett. Ez években állott
hatalmának és befolyásának tetőpontján: a főhivatalokat rokonaival és hű
embereivel töltötte be, legifjabbik fiát pedig, Guilfordot, Grey Jankával
házasította össze, akit a haldokló VIII. Henrik D. ösztönzésére - mint Mária
nővérének unokáját - Mária és Erzsébet hercegnők mellőzésével, trónörökössé
rendelt volt. Eduárdnak bekövetkezett halálával, D. Grey Jankát kiáltatta ki
királynőnek; azonban e nagytudományu, de a politikában járatlan nő nem tudta a
nemzetet a maga részére megnyerni, és ekkor Mária párthivei D.-t elfogták és
lefejeztették. Fiai közül kettő a franciák elleni háboruban esett el; a
harmadik, Ambrose, Warwick grófja, és a negyedik, Róbert, Leicester grófja (l.
ezt) Erzsébet alatt nagy méltóságokhoz jutottak; az ötödik, Guilford, nejével
Grey Jankával együtt fejeztetett le (1554 febr. 12.) - 3. D. Róbert, Leicester
gróf- és nejének, Sheffield ladynak fia, szül. Sheenben, a Surrey grófságban
1573., megh. 1670. Jóllehet, hogy atyja nem ismerte el törvényes fiának, 1588.
mégis öröklé Kenilworthot és még más birtokokat. De mivelhogy mások is kétségbe
vonták törvényes származását: I. Jakab király birtokait lefoglalta, mire D.
Olaszországba költözkodott. II. Ferdinánd császár herceggé, VIII. Orbán pápa
pedig római nemessé tette. Ez időben D. többnyire Medici Cosimo (II) udvarában
élt Firenzében. Nagy érdemeket szerzett Livorno városa körül, melynek
kereskedelmét emelte. Buzgón foglalkozott a tudományokkal is, nevezetesen a
tengerészet, a természettan és az építészet tudományával. Megirta egyebek
között az Arcano del Mare c. művet (Firenze 1630; 3 kiad. 1661, 6 köt.). - 4.
D. János Vilmos gróf, D. és Ward viscount, szül. 1781 aug. 9., megh. Norwoodban
1833 márc. 6. Mint az alsóház tagja a szabadelvü párt legjelentékenyebb vezére
volt. Atyja halála után (1823) a felsőház tagja s 1827. D. grófja lett. A
Canning-miniszteriumban a külügyek tárcáját vállalta el (1827 ápr. 30.), de
Wellingtonnak a kabinetbe való belépésével a magánéletbe vonult vissza.
Excentrikus természetü ember volt s utóbb teljesen megháborodott. Bulwer Pelham
c. regényében Vincent lord személyben megörökítette. Llandaff püspökkel
folytatott levelezése érdekes adalék korában történetére nézve (megjelent
Londonban 1840). 1892 jun. a család hires képgyüjteményét elárverezték. A
jövedelem kitett 2 millió márkát.
Forrás: Pallas Nagylexikon