Dufay

(ejtsd: düféi), 1. Károly Ferenc de Cisternay, francia fizikus, szül. Párisban 1698 szept. 14., megh. u.o. 1739 jun. 16. Eleintén a francia hadseregnek kapitánya, később 1723-tól fogva a párisi tud. akadémia tagja és 1732-től fogva a párisi botanikus kert igazgatója volt. Mém. sur les barométres lumineux (Mém. Par. 1723) cimü munkájáért, mely a barométer világításáról szól, választották az akadémia tagjává. Ezentul főképen az elektromossággal és mágnességgel foglalkozott. Először is a testek vezetőképességét kutatta és azt találta, hogy surlódás által csak a rossz vezetők lesznek elektromosak. D. nyert először élő testből elektromos szikrát. Ezeken kivül a következő két szabályt állította fel: 1. Minden elektromos test minden nem elektromos testet vonz, vele elektromosságot közöl, mire azt taszítja. 2. Kétféle elektromosság létezik: az üvegelektromosság és a gyantaelektromosság. Az egynemüek egymást taszitják, a különnemüek pedig vonzzák egymást. D. elektromos kisérleteinek körülményes leirása a párisi tudományos akadémia 1733-34-i Mémoires-ában jelentek meg.

2. D. Vilmos, németalföldi zenész, szül. Cambraiban, némelyek szerint Chimayben (Hennegau) 1400 táján, megh. u. o. 1474 nov. 27. Az első németalföldi zeneiskola feje s az első zeneszerző, kinek műveiben teljesen kiképzett művészet mutatkozik. V. ö. Haberl: Bausteine für Musikgeschichte (Lipcse 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon