Dufour
(ejtsd: düfur), 1. János Maria Leon, francia zoologus, szül.
a Landes départementbeli St. Sever helységben 1782., ahol mint orvos működött
1865 ápr. 18. haláláig. Kiválóan az ízeltlábuak s ezek között a rovarok és
pókok anatomiai viszonyainak tanulmányozásával foglalkozott. Ő fedezte fel a
rovarokban élősködő Gregarinákat s a Félfödeles szárnyuakról Recherches sur les
hémiptéres cimen nagyobb munkát irt.
2. D. Vilmos Henrik, svájci tábornok és geografus, szül.
Konstanzban 1787 szept. 15., megh. 1875 jun. 14. Genfben szülőinek lakóhelyén
sebészetet tanult, de katonai pályára szánván magát, szaktanulmányait a párisi
műegyetemen végezte. Mint műszaki tiszt egyideig Korfu-szigetén szolgált; 1814.
azonban visszatért Franciaországba s a száz nap alatt Lyon erődítési
munkálatainak egy részét vezette. Napoléon bukása után Genfbe tért vissza s
mint a műszaki hadosztály parancsnoka, mint mérnök s mint a mennyiségtan tanára
szolgálta második hazáját; azután pedig a kezdeményezésére alapított thuni
szövetségi katonaiskolánál a műszaki osztály vezetője lett, mely iskolában III.
Napoléon is végzé tanulmányait. Ezalatt művei is ismeretessé tették nevét: De
la fortification permanente (Genf és Páris 1824, 2. kiad. 1854); Géométrie
perspective avec des applications á la recherche des ombres (1857); Mémorial
pour les travaux de guerre (1820, 3. kiad. 1854); Instruction sur le dessin des
reconnaissances militaires; Cours de tactique (Genf 1840, 2. kiad. 1851; ném.
Tscharnertól, Zürich 1842) stb. 1827. ezredessé, 1831. pedig a táborkar
főnökévé tették. 1833. megbizták Svájc nagy topográfiai térképének
készítésével. Ezzel a feladattal csak 1865. készült el teljesen; mindamellett
ezen munka a ferde világításnak alkalmazása által a kartográfia terén
korszakalkotónak mondható. Mint a genfi képviselőtestület állandó tagja, heves
pártviszályok közepette arra törekedett, hogy a törvények tiszteletben
tartassanak s hogy polgárvér ne ontassék. 1847 okt. 21. a szövetségi tanács a
szövetséges hadsereg fővezérévé nevezte ki, mely állásban a «Sonderbund»-ot,
vagyis az elszakadt kantonokat gyorsan és győzedelmesen legyőzte, amiért
diszkarddal és 40 ezer franknyi adománnyal tisztelték meg. Ekkor a külföldi
hatalmak közül többen kedvező ajánlatokkal fordultak hozzá; ő azonban hű maradt
hazájához s a szövetséges csapatok élén 1848. Svájc területét a badeni felkelők
ellenében megvédelmezte. A neuenburgi viszály alkalmából a kormány Párisba
küldötte, hol (1856. végén) a viszálynak békés kiegyenlítése érdekében
működött. D. a savoyai kérdésben is járt Párisban, de ez izben eredménytelenül.
1864. elnöke volt a genfi nemzetközi kongresszusnak, mely a háboruban
megsebesülteknek és az egészségügyi csapatoknak sérthetetlenségét mondotta ki.
1875. ujabb kitüntetés érte az érdemes férfiut, amennyiben a párisi nemzetközi
földrajzi kongresszus tiszteletbeli elnökévé választotta. Halála után megjelent
még a: Campagne du Sonderbund cimü műve (Neuchâtel 1875; németül a szerzőnek
Sayous által irott életrajzával, Bazel 1876). Genfben 1883. emléket emeltek
tiszteletére és a Monte Rosa legmagasabb csucsát is nevéről nevezték el. V. ö.
Senn-Barbieux, Das Buch vom General D. (St.-Gallen 1878); Ochsenbein, Der
General D. (Bern 1881).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|