A növények ivartalan szaporításának egyik neme, mely a
kertészetben nyer tág alkalmazást, s abban áll, hogy az anyanövénynek egy
szaporításra alkalmas részlete erőszakkal (vágással) elválasztatik attól, hogy
kedvező életviszonyok megadása mellett belőle egy uj, az anyanövényhez hasonló
növény keletkezzék. Az anyanövénytől elválasztott tag dugványnak neveztetik. Az
elválasztott növényrész vágási felületén a fejlődésre képes sejtek gyorsan
osztódnak, a seblapon egy kiforradás, az u. n. kallusz keletkezik, melyből
azután az uj növény gyökérzete fejlődik; ha az elválasztott növényrész rügyeket
visel, ugy az uj növény földfölötti része ezek kihajtásából származik; ha
rügyeket nem visel (p. a levél- v. gyökérrészletek), az esetben az életképes
szövetek oszlódásba indulnak, s u. n. kivételes, adventiv rügyek keletkeznek, s
ezekből fejlődik a földfölötti rész. Melegség, nyirkos légkör s laza talaj
kedveznek a dugványok fejlődésének. Legközönségesebb a fás-D., amely abban áll,
hogy az egyéves, leveleiket elhullatott szárak ősszel v. kora tavasszal
lemetszetnek az anyanövényről 15-20 cm. nagyságban, s azután elültettetnek; ez
a szőllő fő szaporítási módja; igy szaporíthatók továbbá a köszméte, ribizke, a
birs, a Szt.-Iván alma stb.; néha az egyéves szárhoz hozzávágják a kétéves szár
egy darabját is s az ilyen dugvány kulcsos dugványnak neveztetik (l. ábra. a
közönséges, b kulcsos szőllődugvány). Ha valamely fás növény zöld hajtását v.
pedig valamely kóros növény zöld szárát ültetjük el, akkor zöld D.-t végzünk;
ezek megfogamzása már nehezebb mint az előbbieké, miért is nem a szabadba,
hanem cserepekbe v. e célra elkészített ágyakba ültetik el a zöld dugványt,
amelyek felnevelése sok növénynél melegházat is igényel; a zöld-dugványozást
rendesen csak a virágoknál alkalmazzák, p. igy szaporíthatók a Verbena,
Petunia, Pelargonium, Fuchsia, Heliotropium stb.; némelykor ritka fajták gyors
elszaporítása céljából, a szőllőnél is alkalmaztatik. Ha akár a fás, akár a
zölddugvány csak egyrügyni nagyságu, akkor rügydugvány a neve; ezek felnevelése
a legtöbbször nehéz. Némely növénynél a leveleket dugdossák el a földbe
nyeleikkel, vagy pedig csak magát a levél lemezét illesztik rá a földre, mely
nagyobb leveleknél el is darabolható; az ilyen D. levél D.-nak neveztetik, s
legjobban a Begoniánál s a Gloxiniá-nál van alkalmazásban; a Begoniánál
rendesen elaprózzák a levéllemezt, a levéldarabokat bevagdalt ereikkel lefelé
fordítva nedves homokra illesztik, amidőn az erekből gyökerek fejlődnek, a
levél felső lapján pedig adventiv rügyek keletkeznek. Az eddig tárgyaltaknál
ritkábban alkalmaztatnak a gyökér- és a gumó-dugványok; az előbbieknél a
gyökér-, az utóbbiaknál a gumódarabok ültettetnek el; gyökér-dugványokról
szaporíthatók p. az orgonafa, a Paulownia, az Aralia stb.; a gumó-dugványokról
szaporítható p. a burgonya, amelynek gumójából annyi uj növényt nevelhetni,
mint amennyi szeme van a gumónak, továbbá igy szaporíthatók a Caladiumok.
Forrás: Pallas Nagylexikon