Duhoborcok

(orosz, a. m. a szellem harcosai), a raszkolnikok (l. o.) egyik szektája, amely a XVIII. sz.-ban keletkezett. A D. éppugy, mint a quekkerek, belső világosságra hivatkoznak, az egyházi külsőségekre, sákramentomokra, isteni tiszteletre; papokra keveset hederítenek, nem esküsznek, elvetik a szent-háromság és Krisztus istenségének tanát. Sokat üldözték őket, de végre I. Sándor uralkodása alatt békét hagytak nekik s a tauriszi kormányzóságban telepedtek meg, I. Miklós azonban 1841. Transzkauzáziába utasította őket.

Forrás: Pallas Nagylexikon