Duhoborcok
(orosz, a. m. a szellem harcosai), a raszkolnikok (l. o.)
egyik szektája, amely a XVIII. sz.-ban keletkezett. A D. éppugy, mint a
quekkerek, belső világosságra hivatkoznak, az egyházi külsőségekre,
sákramentomokra, isteni tiszteletre; papokra keveset hederítenek, nem
esküsznek, elvetik a szent-háromság és Krisztus istenségének tanát. Sokat
üldözték őket, de végre I. Sándor uralkodása alatt békét hagytak nekik s a
tauriszi kormányzóságban telepedtek meg, I. Miklós azonban 1841.
Transzkauzáziába utasította őket.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|