Duka

1. Péter, báró, táborszernagy, szül. Eszéken 1756., megh. Bécsben 1822 dec. 29. 1776. az oláh-illir határőrezredben vállalt hadiszolgálatot, 1778. hadnagy, 1787. kapitány, 1789. őrnagy lett. A Famars melletti ütközetben, továbbá Berlaimont s Maubeurge ostrománál kitüntetvén m agát, alezredessé léptették elő, s a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét adományozták neki. 1796. ezredes, 1800. vezérőrnagy s temesvári várparancsnok, 1801. altábornagy s főszállásmester, 1805. pedig a temesi bánság parancsnoka lett. 1813. szeptemberben táborszernaggyá neveztetvén ki, I. Ferenc kiséretében résztvett a szabadság-háborukban. A király azonkivül számos fontos küldetésre használta fel s érdemeiért a Lipót-rend nagykeresztjével jutalmazta meg. 1815 óta tagja volt az államtanácsnak.

2. D. Tivadar (dukafalvi és kucsini), az angol kir. bengáliai hadsereg nyug. főorvosa, született Dukafalván (Sárosmegye) 1825 jun. 22-én. Jogot tanult Eperjesen s 1846. ügyvédi oklevelet nyert. 1848-ban mint budavári nemetőrt Parendorfba s onnan lipótvári szolgálatra rendelték. A schwechati csata után honvédhadnagyi ranggal a 7. hadtest parancsnokának főhadiszállására, Pozsonyba ment s a világosi fegyverletételig mint fővezéri titkár és segéd Görgei tábornok oldalán szolgált. Orosz hadi fogságából megszabadulván, Graefenbergen át 1849 vége táján Drezdába, majd Párisba jutott. 1850. Türr István társaságában Londonba ment s orvosnövendéknek állt be a Szt.-György kórház orvosi kollegiumába. 1853. letette a doktori vizsgálatot, mire nemsokára a kelet-indiai hadsereg tábori orvosává nevezték ki Belgiumba. 1864. meglátogatta hazáját. 1877. ezredesi ranggal nyugdijazták s azóta Londonban lakik. A m. tud. akadémia 1863 jan. 13. választotta lev. tagjává; tagja azonkivül a londoni kir. orvosi-egyletnek és más tudományos társulatoknak. D. nagy irodalmi munkásságot fejtett ki; sok cikket küldött lapjainknak a keletindiai viszonyokról, szokásokról, Kőrösi Csoma Sándorról stb. s több dolgozatot tett közzé az angol lapokban. Nagyon számosak orvostudományi cikkei is. Önálló munkái: Life and Works of Alexander Csoma de Kőrös (London 1885, magyarul Budapest 1885); An Essai on the Bráhni Grammar (London, 1887); Első benyomások Keletindiában (S.-A.-Ujhely); Európai háztartás Keletindiában (U. o. 1889); Emlékbeszéd Grote Arthur, a m. tud. akadémia külső tagja felett (Bpest 1889); Beszéd, melyet mint a Londonban székelő brit és külföldi bibliatársaság küldöttje, Göncön, a Károli-ünnepély alkalmából tartott 1890 szept. 14. (U. o. 1890); Emlékbeszéd Rádzsa Rádzsendralála Mitra, a. m. tud. akad. külső tagja felett (U. o. 1891). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon