Dülő
a község határának bizonyos része, melyet v. utak, v.
természetes mesgyék körülhatárolnak; azonkivül azon terület, ut, mesgye, árok,
melyre a rendszerint párhuzamosan menő szántóföldek végei kimennek, kidülnek,
ill. magának a szántóföld végének azon része, melyen a szántáskor az ekével
megfordulnak. - D. a tengerészetben (ném. Gang, Bord, ol. una bordata, ang. a
board or a tack) az az ut, melyet egy lavirozó hajó akkor tesz meg, midőn
ellenszéllel vitorlázva egy irányban halad, anélkül hogy fordulatot csinálna,
vagyis a szelet a másik oldalról venné. Jó D. az, midőn hajó által az szél
kedvezőtlen volta miatt kényszerüségből tartott irány, a szélnek irányához
ahonnan az fuj és ennélfogva az eredetileg tervezett utazási célnak
fekvésirányához is közeledik. ellentétben a rossz D.-vel, mely a hajó kitüzött
céljához nemhogy nem közeledik, de attól inkább távozik. Sík tengeren nagyobb,
illetve hosszabb és előnyösebb D.-ket lehet csinálni, huzni, mint a part
közelében vagy folyóvizeken és csatornákban, hol a partok v. zátonyok miatt
gyakran kell fordulni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|