Fontos kémiai alaptörvény, mely szerint az elemek atommelege
bizonyos hőmérséki határok között közelítőleg állandó. Atommeleg alatt az
atomsuly és a fajmeleg szorzatát értjük. E törvényt Dulong és Petit ismerték
fel 1819-ben. Ők 13 elemet vizsgáltak meg és azt találták, hogy azoknak
fajmelege a kémiai uton meghatározott atomsullyal fordítva arányos. Igy tehát
az atomsuly és fajmeleg szorzata állandó kell hogy legyen és legtöbb elemre
nézve az 6,3 és 6,4 között fekszik. E törvény létezését sok kémikus, közöttük
Berzelius, kétségbevonta, de miután Regnault, Kopp és Bunsen számos elem
fajmelegét meghatározta, kitünt, hogy az elemek többségére beválik. Igy a
fémekre és a szilárd halmazállapotu negativ elemekre elég pontossággal
érvényes.
Különösen a bór, a szén és szilicium atommelegét jóval
kisebbnek találták, mint a mekkorának annak a D. szerint lennie kellene;
azonban az ujabb vizsgálatok kiderítették, hogy az elemek fajmelege a hőmérsék
emelkedtével rohamosan növekedik. Igy a gyémánt (kristályos szén) fajmelege
megháromszorosodik, ha a hőmérsék 0°-tól 200°-ra emelkedik; a számítás azt
mutatja, hogy 525° körül a fajmeleg értéke 0,52, ez érték a D.-nek megfelelő. A
D. azért nagyfontosságu, mivel különösen a fémes elemek atomsulyának
meghatározására fölhazsnálható. Ugyanis, ha az illető fémes elem fajmelegével
az atommeleget (6,4) elosztjuk, közelítőleg az atomsulyát kapjuk. Igy p. az
ezüstklorid analizise ahhoz az eredményhez vezet, hogy abban 35,37 s. r. klorra
és 107,66 s. r. ezüstre esik; tehát képlete AgCl volna és az ezüst atomsulya
107,66; de a rézcsoport fémeihez az ezüst nagyon hasonló és igy megfelelően az
ezüstklorid képlete AgCl2 volna, mely esetben az ezüst atomsulya az
előbbi érték kétszerese, azaz 215,32 lenne. Azonban az ezüst fajmelegét
0,057-nek találták. Az atommeleget 6,4-et e számmal elosztva, 112-őt kapunk. E
szám közelebb esvén a 107,66-hoz, mint 215,32-höz, az ezüst atomsulyául a
107,66-ot fogadták el.
Forrás: Pallas Nagylexikon