Duma
(orosz) a.m. tanács (p. városi tanács), tanácskozás. A régi
orosz fejedelmeknél az udvari emberek, a b ojárok képezték a fejedelmi
tanácsot. Ezt a moszkvai nagyfejedelemségben Bojarszkaja D.-nak, később
carszkaja D.-nak hítták. A bojárok D.-ja elé kerül minden olyan ügy, a melyben
a cárnak kellett dönteni. Alekszej cár alatt a D. lassankint elvesztette
jelentőségét, a mennyiben a cárok bizonyos ügyeket a bojárok megkérdezése
nélkül intéztek el. A D. azért egész Nagy Péter koráig fennállt. Helyére később
a szenátus lépett. A tartományi gyüléseket (zemszkaja szabor) a moszkvai cárság
idejében zemszkaja D.-nak nevezték. Az 1870-ki orosz városi rendtartás szerint
D.-nak a városi tanácsot nevezik. L. még Gorod. - D. v. dumka, sajátszerü,
többnyire epikus, de gyakorta lirikus tartalmu kisorosz népdal. A kobzárok és
banduristák éneklik kobza és bandura nevü hangszerek kiséretével. A D.-k
tartalmát leginkább a kozákoknak a törökök és tatárok ellen a XVI. és XVII.
században viselt harcai képezik. Ujabb időkben a műköltészetben is használják a
D. elnevezést. Igy D.-kat irtak: Ryljejev Polezsajev, Koljcov és mások.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|