Dümmler

Ernő Lajos, német történetiró, szül. Berlinben 1830 jan. 2. Bonnban és Berlinben végezte tanulmányait Löbell, Ranke meg Wattenbach alatt. 1852. megszerezte a De Arnulfo Francorum rege c. értekezésével a tudori oklevelet. Aztán Bécsben élt egy ideig s a levéltárakban buvárkodott, 1855. a hallei egyetemen magántanárnak habilitálta magát. Ugyanott 1858. rk., 1866. rendes tanár lett. 1888. a Monumenta Germaniae historica nagy vállalatának élére megválasztották s ez okból 1889. Berlinbe tette át lakását. Főbb művei: Piligrim von Passau u. das Erzbisthum Lorch. (Lipcse 1854); Über die ältere Gesch. der Südslaven in Dalmatien (Bécsi akad. értek.); Die pannonische Legende von h. Methodius (Archiv für Kunde Österr. Gesch. Quellen XIII.); Die Südöstliche Marken des Karolingischen Reiches (u. o. X.); Sanct Gallische Denkmale aus der Karolingischen Zeit. (Zürich 1856); Das Formelbuch des Bischofs Salomo III. von Konstanz (Lipcse 1857). Főmunkája a két izbena nagy dijjal kitüntetett: Gesch. des ostfränkischen Reiches (I. kiad. 2 köt. 1862-65., II. kiad. 3 köt. 1887-88). Tov.: Auxilius u. Vulgarius (1866); Gesta Berengarii imperatoris (Halle 1871); Anselm der Peripatetiker (u. o. 1872); Ermenrici epistola ad Grimoldum (1873). Befejezte Wattenbach társaságában a Jaffé által megkezdett Monumenta Alcuina c. kutfőgyüjteményt (1873); szintugy Köpke művét: Kaiser Otto d. Grosse (1876). 1877. Luitprand műveiről rendezett uj, kritikai kiadást. Ujabban a vezetése alat álló Mon. Germ. hist. számára a karolingi korszak iróit adta ki: Pjeltae latini aevi Carolini (2 köt. 1881-84), a Monumenták uj osztályának első irodalmi gyümölcsei; 1890. adta ki Regino krónikájának fordítását (2. kiad.), 1891. pedig az Alchvinstudien c. értekezést (Berlini akadémia). D. számos bel- és külföldi tudom. társulatnak, igy a magyar és a zágrábi délszláv akadémiának is tiszt. tagja s a berlini szellemi élet egyik ünnepelt csillaga. Fentebb említett művei közül több hazai történetünkre is fontos.

Forrás: Pallas Nagylexikon