Dumouriez
(ejtsd: dümurié) Károly Ferenc, franc. hadvezér, született
Cambraiben 1739., meghalt London közelében 1823 március 14-én. 1757-ben katona
lett; harcolt Németországban; 1763-ban kilépett a hadseregből; 1768. ismét
belépett s a Korzikába küldött csapatoknál hadsegéd lett. 177. ezredessé
léptették elő. 1771. a konfederált legyelekhez küldték pénzzel és francia
tisztekkel; eltérve utasításaitól, ő maga is tevékeny részt vett a háboruban,
de az oroszok által legyőzetett, amire a francia kormány visszahivta, 1772. XV.
Lajos király, Aiguillon miniszter tudta nélkül, titkos üzenettel Svéciába
küldte. Aiguillon, megtudva D. küldetését, Hamburgban elfogatta s a Bastillebe
záratta; 1774. XVI. Lajos trónra lépése után szabadon bocsátották s a
hadseregben ismét alkalmazták; 1778-ban tábornok s cherbourgi várparancsnok
lett. A forradalom alatt előbb a jakobinusokhoz, később a mérsékeltebb
girondistákhoz csatlakozott s altábornagy, 1792. pedig külügyminiszter lett s a
királyt rávette, hogy Ausztriának és Poroszországnak háborut üzenjen, ami által
a forradalmi pártok azt érték el, hogy a király auktoritása alatt forradalmi
sereget szervezhettek. E sereg vezérének, Lafayette-nek, menekülés után D.
vette át a sereg vezetését, Valmynál visszavonulásra kényszerítette a porosz
sereget, azután az osztrákok ellen fordult s a jemappesi győzelem után egész
Belgiumot elfoglalta; e siker a párisi forradalmi kormányt elbizakodottá tette;
a hadsereg veszteségeinek pótlásáról nem gondoskodott, hanem kormánybiztosokat
küldött a hadsereghez, kiknek tapintatlan eljárása a D. által megalapított
fegyelmet megingatta s akik, valamint a kormány is, ugy viselkedtek, hogy D.
meggyőződött, hogy Franciaország érdekében az őrültek uralkodásának véget kell
vetni; titkosan levelezett az osztrák fővezérrel (Koburg herceggel), akivel
fegyverszünetet kötött s seregével Páris felé indult, hogy a konventet
szétkergesse; mielőtt azonban még francia földre jutott volna; máris a
hadügyminiszter Beurnonville s a konvent által küldött négy kormánybiztos
jelent meg táborában, azzal az utasítással, hogy D.-t állásából elmozdítsák.
Ezeket azonban elfogatta s az osztrákoknak adta át; de mikor ezt a sereg
megtudta s D. hadseregparanccsal a sereget a királyhatalom helyreállításában
való közreműködésre lelkesíteni akarta, a csapatok fellázadtak s D.-nek az
osztrákokhoz kellett menekülni (1793 ápr. 4.). Mint hazátlan bujdosó élt azután
előbb Németországban, azután Angolországban, ahol a Bourbonoktól kapott
nyugdijból élt 1823-ig. Életét többen megirták: legjobban a francia Monchanin;
D. (Páris 1884) s a német Boguslawski: Das Leben des Generals D. (Berlin 1878).
Welschinger Le roman de D. (Páris 1890). Chuquet, Les guerres de la révol.
franc. (1890). U. az, La trahison de D. (Páris 1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|