Dunaiszky

1. László, szobrász, szül. Pesten 1822; fia D. Lőrinc akadémiai szobrásznak. Első kiképzését atyjától nyerte, 1848. a müncheni akadémiában ment s itt a hires Schwanthaler tanár vezetése alatt folytatta tanulmányait. Ezután még Bécsben töltött néhány évet, ahonnan Olaszországban tett egy nagyobb kirándulást és csak 1863. tért vissza hazájába. D. leginkább emlékszobrok készítésével foglalkozott, de emellett a klasszikai iránynak is hódolt. Ő készíté Holly János költő emlékszobrát Dobra Vodára 1854-ben, Katona József szobrát Kecskemétre, id. Lendvay Márton szobrát a budapesti nemzeti szinház számára 1860. Erdei nimfájával, Keresztelő Szt.-Jánosával (márványból) és a Tavasszal (márványból) az 1871-iki londoni világkiállításon kitüntetést nyert. Sámson és Deliláját a londoni kiállításon ottani kereskedők vették meg 100 aranyon. D. részt vett műveivel több műtárlaton és pályázatban. Szobrai közül fölemlítjük gr. Széchenyi István, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, Szentpéteri, Erkel Ferenc, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Jókainé stb. arcképeit. Klasszikai irányu műveiből: a Nimfa, Nessus, Dejanira és Andromeda érdemelnek említést.

2. D. Lőrinc, szobrász, szül. Zólyom vmegyében, Libetbányán. A kőfaragást először Besztercebányán tanulta, majd később Fischer és Zanner vezetése alatta bécsi képzőművészeti akadémián tökéletesítette magát, hol jutalmat is nyert. Művészetét előbb Nyitrán, majd Pozsonyban gyakorolta, mig végre Pestre telepedett, hol aztán haláláig dolgozott. Több emlékkövön kivül nevezetesebb művei: egy Madonna vörös márványból Atádon, hat élőnagyságu szentszobor a kecskeméti kalváriához, oltár négy képszoborral a hontmegyei szobi templomban s Krisztus feszülete a pécsi régibb Szt. Leopold-templomban. Mintázata I. Ferenc király, József nádor, Ferdinánd főherceg, B. Alvincy és br. Kray tábornokok mellszobrát s készített oltárt és szószéket, faragványokkal dusan díszítve, a mező-berényi templom számára.

Forrás: Pallas Nagylexikon