Budán és Pesten s az ezen városok környékén eső vidékeken
jelentékeny hódítást tett a reformáció mindjárt az első évtizedekben. Vác,
Gyöngyös, Jász-Berény, Szolnok, Cegléd, Kőrös, Kecskemét, Szeged, a Pesttől
délre eső dunamenti városok: Ráckeve, Pataj, Vecse, a jobb oldalon Tolna 1540
körül már befogadták a reformációt és mint a kathol. egyháztól elszakadt
gyülekezetek külön egyházi testületté, dunamelléki egyházkerületté
szervezkedtek, megválasztván első püspökül Bakonyi Albert ceglédi lelkészt
1544-ben. Ez időtől fogva 1629-ig a következő 5 egyházmegye képezte ezen
kerületet: 1. a kecskeméti (régente ceglédinek is neveztetett). 2. solti
(régente ráckevei), 3. tolnai, 4. vértesaljai (régente székesfehérvári vagy
ó-budai), 5. pesti (régente váci, pestalji, erdőhátszegi vagy cserháti). 1629.
Somogymegye 18 papja, kik a török hódoltság területén szolgáltak, de meg akik
püspökükkel nem a legjobb viszonyban voltak, folyamodtak Simándi Mihály
püspökhöz, hogy gyülekezeteik a dunántuli kerületből a D.-be kebeleztessenek
át; kérelmük, volt püspökük, Kanizsai Pálfi János beleegyezésével teljesült. Az
ekként 6 egyházmegyéből álló kerületben Patai Sámuel püspök 161 egyházat irt
össze. 1712 körül a baranyai egyházak, melyek szegedi Kis István ráckevei
papságra és püspöksége idején is a dunamelléki egyházakkal egy püspök
kormányzata alatt állottak, vagy legalább azokkal szorosabb kapcsolatban
voltak, a D.-hez csatlakoztak, mint alsó és felső baranyai egyházmegye. Ezen 8
egyházmegye alkotja, mind e mai napig a D.-t, azon megjegyzéssel, hogy a Bács
megyében levő egyházak 1802. a kecskemétiből az alsóbaranyai egyházmegyéhez
kapcsoltattak, ehhez tartozik a Szlavoniában levő 5 anyaegyház is és az ujabb
időkben a Szerémségben szervezett missziói anya, leány- és fiókegyházak. Ezen
kerületet, minthogy 1563-1632. választott mind az üt püspöke ráckeveilelkész
volt, később egy pár püspökének székhelye Duna-Pataj volt, nevezték kevi és
pataji szuperintendenciának is, ez utóbbi néven említi az 1734 nov. 5. tartott
bodrog-kereszturi értekezlet jegyzőkönyve is. Az 1893. évi névtár szerint van
ezen kerületben 258 anyaegyház, 260 rendes lelkészi állomás 372 928 lélek, az
1892. évben születtek száma 13 280, a meghaltaké 13 419; házasult párok száma
3634, a felekezeti iskolákban tanult növendékek száma 43 955. Van a kerületnek
egy teologiai akadémiája Budapesten, egy jogakadémiája Kecskeméten (az itteni
ref. egyházzal s a várossal közösen fentartva) egy tanítóképezdéje Nagy-Kőrösön
(az itteni ref. egyházzal együtt alapítva, fentartva). Van a kerület területén
4 főgimnázium (Gyönk, Kunszentmiklós), és felsőbb nőnövelde Halason. Ezen
kerület püspöke voltak: Bakonyi Albert (1544-1562), szegedi Kiss István
(1563-1572), Herczegszőllőssi Gáspár (1607-1615), Molnár István (1615),
Monostori János (1626), Simándi Mihály (1626-32), ujbarsi Fabricius János
(1632-39), paksi György (1639-1652), Patai Sámuel (1652-63), Ungvári Gergely
(1663-1690), Patai János (1691-1729). Kecskeméti Pál (1719-30), ifj. Patai
János (1731-39), Helmeczi István (1740-1753), Csáthi Dániel (1753-57), szőnyi
Virág Mihály (1758-90), Vég-Veresmarti Sámuel (1790-1807), Tormássi János
(1807-14), Báthory Gábor (1814-1842), Polgár Mihály (1846-54), Báthory Gábor
(ifj., helyettes 1854-1860), Török Pál (1860-1883), Szász Károly 1884-től
kezdve. Világi főgondnokok voltak: Losonczi Gyürki István (1740-57), Darvas
József (1757-1772), Beleznay Miklós (1772-86), gr. Teleki József (1787-96), gr.
Rádai Gedeon (1796-1801), gr. Teleki László (1801-21), gr. Rádai Pál (1821-27),
gr. Wartensleben Károly (1827-35), gr. Teleki Sámuel (1835-1857), gr. Rádai
Gedeon (1860-1870), gr. Lónyai Menyhért (1871-1884), gr. Tisza Lajos 1885-től
kezdve.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magyar
Angol
Német