az ev. és ref. felekezeteknek a csepregi colloquium (l. o.)
folytán a felső dunamelléki és dunántuli részeken is megtörtént különválása
után mindjárt megalakult, de akkor a mainak csak egy részét foglalta magában,
amennyiben a Sopron-, Vas-, Zala-, Somogy-, Veszprém-, Fejér- és Győrmegyékben
levő nagyszámu ref. egyházak tartoztak hozzá. Ezek hat egyházmegyébe voltak
beosztva, u. m. 1. az őrségi vagy soproni és vasvári, 2. zalai v. muraközi, 3.
somogyi, 4. veszprémi vagy balatoni, melyből később kivált a mezőföldi vagy
peremartoni, 5. a pápai és 6. csókakői egyházmegyékbe. Az egyházkerület, mely
veszpréminek is neveztetett, 1629. a Tolnamegye szomszédságában levő 18 somogyi
egyházat a dunamelléki kerületnek engedte át, 1710. pedig a nagyon
elnéptelenedett csókakői megye egyházközségeit a veszprémihez csatolta. Ugyanez
évben történt, hogy püspöke, Hodosi Sámuel más kerületbe költözvén, helye a
háborus idők miatt üresen maradt egészen 1834-ig, amidőn a második Carolina
resolutio intézkedéseinek alapján a kerület eggyé olvadt a felső dunamelléki
vagy samorjai kerülettel. Az egyesült kerület, mely szintén dunántuli vagy tul
a dunai nevet vette föl, jó ideig nyolc egyházmegyéből állott, melyek ezek
voltak: drégelypalánki, barsi, komáromi, tatai, pápai, veszprémi, peremartoni
és belsősomogyi. Közülök a peremartoni már ma e néven nem létezik, hanem
helyette a mezőföldi van, és kilencedikül a jelen század elején ujra szervezett
őrségi. Anyaegyházainak száma 1780 köröl 250 volt, most 288, amelyekben és a
hozzájok tartozó leány stb. egyházakban mintegy 250 000 a reformátusok száma.
Püspökeinek névsor a következő: Beythe István (1591-1612.), Pathai István
(1612-1619.), Kanizsai Pálfi János (1629-1839.), Czeglédi Pál (1640-1649.), Gál
Imre (1649-1655)., Szeli György (1655-1662.), Gál István (1663-68.), Séllyei M.
István (1669-1692.), Csuzi Cseh Jakab (1693-1695.), Losonczi Farkas János
(1695-1702.), Hódosi Sám. (1708-1710.), az egyesülés után pedig Kocsi Major
Istv. (1736-1744.), ki a felső dunamelléki kerületnek már előbb is püpsöke
volt, Torkos Jakab idősbb (1745-1785.), Halász József (1786-1793.), Kármán
József (1794-1795.), Torkos Jakab ifjabb (1795-1813.), Tóthpápai József
(1814-1827.), Tóth Ferenc (1827-1844.), Nagy Mih. (1844-1874.), Pap Gábor
(1874-től). Főgondnokok voltak: Kenessey István (1735-1760.), Chernel László
(1760-1770.), Soós István (1770-1775.), id. Ráday Gedeon gr. (1775-1791.), ifj.
Ráday Gedeon gr. (1793-98.), Pázmándy Józs. (1798-1810.), Szilassy József
(1810-1836.), Pázmándy Dénes (1837-1848.), Teleki Gyula gr. (1860-1864.),
Sárközy József (1865-1866.), Tisza Kálmán (1867-től).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magyar
Angol
Német