Dunántúli nyelvjárások
A Dunántul nyelv tekintetében három részre oszlik. Egyik a
Baranyában s déli Somogyban elterülő drávavidéki v. dunadrávaközi nyelvjárás,
mely fővonásaira nézve az alföldi nyelvjárásterület a Rába és Zala vizétől
nyugatra; a többit, mivel a Dunántulnak legnagyobb területe, nevezzük
tulajdonkép dunántuli nyelvjárásterületnek. Ennek jellemző vonásai: a közép ë
hangot többnyire megőrizte, de l előtt és sok egyes szöban ö-t ejt helyete:
föl, lölköm, szentölés, köröszt, vörös, csöpp, mögött; az o, ö hangokból az l
képző előtt u, ü válik; gondulok, pörülök, a főnévi igenév képzője -nyi: irnyi,
huznyi; a j mássalhangzó után gy ty-re változik: dobgya, aptyuk; az í ű ú megrövidülnek:
viz, tüz, kut. A zárt é helyett az északi részeken í-t ejtenek: szíp, vínsíg
(l. É); á után a helyett o-t ejtenek az északnyugati részen: káso, lábo; ly
helyet nyugaton l-et, keleten j--t ejtenek: illen, ollan és ijen, ojan. V. ö.
Balassa J., A magyar nyelvjárások (Bpest 1891). L. Nyelvjárások.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|