Dunin

Márton, gnesen-poseni érsek, szül. Rawa mellett Wat nevü faluban, 1774 nov. 11., megh. 1842 dec. 26. Rawaban és Brombergben a jezsuitáknál tanult, majd 19 éves korában a Colleginm Germanicum növendéke lett; 1797 szept. 23. Rómában pappá szenteltetett. Visszatérve hazájába, eleinte a krakkói egyházmegyében, majd külföldön működött; 1808. gneseni, 1824. poseni kanonok és iskolafelügyelő, 1829. az érseki egyházmegye adminisztrátora, 1831. gnesen-poseni érsek lett. A vegyes-házasságok kérdése összeütközésbe hozta az államhatalommal. 1837 januárban a minisztériumhoz, majd minthogy választ nem kapott, októberben egyenes a királyhoz intézi kérvényét, hogy a vegyes-házasságok ügye az egyház törvényeinek megfelelő elintézést nyerjen. A felelet az volt, hogy ez már rendezve van s rajta változtatni nem fognak. Ezenközben történt a kölni érsek elfogatása (l. Droste v.) s dec. 10. a pápai allokució, mely a Poroszországban létező gyakorlatot a vegyes-házasságok körül az egyház törvényeivel ellenkezőnek mondja. Erre D. 1838 febr. 27. pásztorlevelet bocsátott ki, melyben a fölfüggesztés büntetésének terhe alatt megtiltja papjainak, hogy az egyház törvényeivel ellenkező vegyes-házasságok kötésénél segédkezzenek. A miniszterium az érseket a pásztorlevél visszavonására akarta birni, de minthogy ez hosszabb tárgyalások után sem sikerült, megindította ellene a bünvádi eljárást, mely 1839 febr. 23. azzal végződött, hogy a poseni törvényszék az érseket méltóságától megfosztotta s 6 hónapi várfogságra itélte. Az itélet kihirdetése előtt azonban Berlinbe hivatott, s minthogy most sem engedett, ápr. 5. kihirdették előtte az itéletet. A király elengedte ugyan a várfogságot, de az itélet első részét fentartotta olyformán, hogy az érsek Berlinben tartózkodjék, az egyh. megye kormányzásáról mondjon le, e mellett azonban teljes érseki fizetését élvezze. Az érsek, minthogy áprilistól októberig folytonos kérelmei dacára sem nyerte meg az engedélyt, hogy egyházmegyéjét kormányozhassa s oda visszatérhessen, okt. 4. Posenbe visszament. Erre okt. 8. elfogták és Colbergbe internálták. Az 1840 jun. 7. beállott trónváltozás visszaadta a számüzött érseknek egyházmegyéjét és szabadságát. IV. Frigyes Vilmos trónralépte után rögtön megkezdte a tárgyalásokat D.-nal, s ezek eredményes lebonyolítása után, 1840 aug. 3. visszatérhetett az érsek egyházmegyéjébe. Uj pásztorlevelet bocsátott ki papságához, melyben előirja, minthogy az állam az egyház által a vegyes házasságoknál kivánt garanciákat megtartani ugy sem engedi, ezeket nem kell követelni, de másrészt a papnak semmi olyan tenni nem szabad, mi által az igy megkötött házasságot helyeselné. A vegyes-házasságok tehát csak passziva asszisztencia mellett köthetők. V. ö. Hase, Die beiden Erzbischöfe (Lipcse 1839); F. Pohl, Martin von Dunin, Erzbischof von Gnesen u. Posen (Marienburg 1843).

Forrás: Pallas Nagylexikon