Márton, gnesen-poseni érsek, szül. Rawa mellett Wat nevü
faluban, 1774 nov. 11., megh. 1842 dec. 26. Rawaban és Brombergben a
jezsuitáknál tanult, majd 19 éves korában a Colleginm Germanicum növendéke
lett; 1797 szept. 23. Rómában pappá szenteltetett. Visszatérve hazájába,
eleinte a krakkói egyházmegyében, majd külföldön működött; 1808. gneseni, 1824.
poseni kanonok és iskolafelügyelő, 1829. az érseki egyházmegye adminisztrátora,
1831. gnesen-poseni érsek lett. A vegyes-házasságok kérdése összeütközésbe
hozta az államhatalommal. 1837 januárban a minisztériumhoz, majd minthogy
választ nem kapott, októberben egyenes a királyhoz intézi kérvényét, hogy a
vegyes-házasságok ügye az egyház törvényeinek megfelelő elintézést nyerjen. A
felelet az volt, hogy ez már rendezve van s rajta változtatni nem fognak.
Ezenközben történt a kölni érsek elfogatása (l. Droste v.) s dec. 10. a pápai
allokució, mely a Poroszországban létező gyakorlatot a vegyes-házasságok körül
az egyház törvényeivel ellenkezőnek mondja. Erre D. 1838 febr. 27. pásztorlevelet
bocsátott ki, melyben a fölfüggesztés büntetésének terhe alatt megtiltja
papjainak, hogy az egyház törvényeivel ellenkező vegyes-házasságok kötésénél
segédkezzenek. A miniszterium az érseket a pásztorlevél visszavonására akarta
birni, de minthogy ez hosszabb tárgyalások után sem sikerült, megindította
ellene a bünvádi eljárást, mely 1839 febr. 23. azzal végződött, hogy a poseni
törvényszék az érseket méltóságától megfosztotta s 6 hónapi várfogságra itélte.
Az itélet kihirdetése előtt azonban Berlinbe hivatott, s minthogy most sem
engedett, ápr. 5. kihirdették előtte az itéletet. A király elengedte ugyan a
várfogságot, de az itélet első részét fentartotta olyformán, hogy az érsek
Berlinben tartózkodjék, az egyh. megye kormányzásáról mondjon le, e mellett azonban
teljes érseki fizetését élvezze. Az érsek, minthogy áprilistól októberig
folytonos kérelmei dacára sem nyerte meg az engedélyt, hogy egyházmegyéjét
kormányozhassa s oda visszatérhessen, okt. 4. Posenbe visszament. Erre okt. 8.
elfogták és Colbergbe internálták. Az 1840 jun. 7. beállott trónváltozás
visszaadta a számüzött érseknek egyházmegyéjét és szabadságát. IV. Frigyes
Vilmos trónralépte után rögtön megkezdte a tárgyalásokat D.-nal, s ezek
eredményes lebonyolítása után, 1840 aug. 3. visszatérhetett az érsek
egyházmegyéjébe. Uj pásztorlevelet bocsátott ki papságához, melyben előirja,
minthogy az állam az egyház által a vegyes házasságoknál kivánt garanciákat
megtartani ugy sem engedi, ezeket nem kell követelni, de másrészt a papnak
semmi olyan tenni nem szabad, mi által az igy megkötött házasságot helyeselné.
A vegyes-házasságok tehát csak passziva asszisztencia mellett köthetők. V. ö.
Hase, Die beiden Erzbischöfe (Lipcse 1839); F. Pohl, Martin von Dunin,
Erzbischof von Gnesen u. Posen (Marienburg 1843).
Forrás: Pallas Nagylexikon