Düntzer
Henrik, német irodalomtörténetiró, szül. Kölnben 1813 jul.
12., 1837 óta a klassz. filologia magántanára Bonnban, 1846 óta a kölni kat.
gimnázium könyvtárnoka, 1849 óta tanári címmel. Előbb az összehasonlító
nyelvészet és klassz. filologia terén működött. Ide tartozó főművei: Die Lehre
von der lat. Wortbildung (1836); Die Declination der indogerman. Sprachen
(1839); De Thou"s Leben (1837); De versu Saturnio (1838); Homer u. der epische
Cyklus (1839); De Zenodoti studiis Homericis (1848); Kritik und Erklärung der
Horazischen Gedichte (1840-46, 5 köt.); Die römischen Satiriker (fordítás
1846); Rettung der Aristtotelischen Poetik (1840); Die Fragmente der epischen
Poesie der Griechen (1840-42, 2 köt.); Homerische Abhandlungen (1872);
Homerische Fragen (1874) stb. Sokkal fontosabbak s ismertebbek a mult századi
német irodalomra, főleg Goethére vonatkozóó számos munkái, melyek D. rendkivüli
szorgalmáról s tudásáról, de egyuttal látkörének szük voltáról és
elfogultságáról is tanuskodnak. Ismételbe megirta Goethe, Schiller, Lessing,
Wieland, Klopstock életét, kiadta levelezésüket és magyarázta munkáikat ugy
önálló kötetekben mint folyóiratokban közzétett egyes cikkekben, melyeket
később kötetekbe összegyüjtött. Saját költeményeit (Adeline, Liebeslieder vom
Thein, 1860) névtelenül adta ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|