Düntzer

Henrik, német irodalomtörténetiró, szül. Kölnben 1813 jul. 12., 1837 óta a klassz. filologia magántanára Bonnban, 1846 óta a kölni kat. gimnázium könyvtárnoka, 1849 óta tanári címmel. Előbb az összehasonlító nyelvészet és klassz. filologia terén működött. Ide tartozó főművei: Die Lehre von der lat. Wortbildung (1836); Die Declination der indogerman. Sprachen (1839); De Thou"s Leben (1837); De versu Saturnio (1838); Homer u. der epische Cyklus (1839); De Zenodoti studiis Homericis (1848); Kritik und Erklärung der Horazischen Gedichte (1840-46, 5 köt.); Die römischen Satiriker (fordítás 1846); Rettung der Aristtotelischen Poetik (1840); Die Fragmente der epischen Poesie der Griechen (1840-42, 2 köt.); Homerische Abhandlungen (1872); Homerische Fragen (1874) stb. Sokkal fontosabbak s ismertebbek a mult századi német irodalomra, főleg Goethére vonatkozóó számos munkái, melyek D. rendkivüli szorgalmáról s tudásáról, de egyuttal látkörének szük voltáról és elfogultságáról is tanuskodnak. Ismételbe megirta Goethe, Schiller, Lessing, Wieland, Klopstock életét, kiadta levelezésüket és magyarázta munkáikat ugy önálló kötetekben mint folyóiratokban közzétett egyes cikkekben, melyeket később kötetekbe összegyüjtött. Saját költeményeit (Adeline, Liebeslieder vom Thein, 1860) névtelenül adta ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon