Dunyov
István, honvédezredes, szül. Gingán Temesvm. 1815., meghalt
Olaszországban Pistojában 1889. Mint ügyvéd lépett be 1848. a honvédek közé,
eleinte hadbiró volt, később Gál László segédtisztje kapitányi ranggal. Több
csatában vett részt, a nagy-kátaiban megsebesült. 1852 aug. 14. az osztrák
haditörvényszék Pesten tiz évi várfogságra itélte, melyből hatot Josefstadtban
töltött, honnan 1859 őszén szabadon bocsájtatván, egyideig Pesten a magyar
kertészeti társulatnál talált alkalmazást, azután Bukaresten át külföldre
vándorolt; 1860. Garibaldi hadseregébe lépett, hol ezredesi rangot nyert. A
volturnói ütközetben lábát vesztvén, olasz nyugdijból élt haláláig, részben
Kossuth társaságában. 1859 óta számos cikket irt különböző, főkép
nemzetgazdasági tárgyakról, magyar és olasz lapokba. Önálló műve: A föld és
fokozatos meghódítása. A földrajz és kereskedelem története 24 előadásban.
Boccardo Jeromos után ford., Pest, Atheneum 1872. Igen vonzó és tanulságos
földrajztörténelmi mű.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|