1. Ágost, spanyol kritikus és irodalomtörténész, szül.
Madriban 1789 okt. 14., megh. u. o. 1862 dec. 1. Filozofiát, jogot, történelmet
tanult és sokat foglalkozott a külföldi és spanyol irodalommal. 1817.
Valladolidban ügyvéd volt, 1821-23-ig a tanügyigazgatóságnál hivataloskodott,
1834. titkára lett annak a hivatalnak, mely Spanyolországban a nyomdákra és
könyvekreskedésekre gyakorol felügyeletet. 1836. a madridi kir. könyvtár
főkönyvtárosa, 1854. igazgatója lett. Ugyanekkor a spanyol akadémia is tagjává
választotta. 1855. a magánéletbe vonult vissza. Irásaiban arra törekedett, hogy
a spanyol szinműirást a francia hatás alól felszabadítsa, a nemzeti érzületet
ébressze és az érdeklődést a népies költészet felé terelje. Művei: Discurso
sobre el influjo, que ha tenido la critica moderna en la decadencia del teatro
antiquo (Madrid 1828, névtelenül); Las tres toronjas del vergel de amor (u. o.
1816) stb. a Biblioteca de autores espanoles cimü vállalatban (10. és 16. köt.)
Romancero general (u. o. 1828-32., 5 köt., 2. kiad. 1849-51)., 2 köt.,) cimen
mintegy 2000 románcot bocsátott közre és Talia espanola cimen (u. o. 1834, 3
köt.) ó-spanyol komédia-gyüjteményt adott ki.
2. D. Károly, francia festő, szül. Lilleben 1837., először
szülővárosában Souchon tanítványa volt, majd Párisbn és Rómában képezte ki
magát. Nagy sikert aratott 1865. Rómában festett Gyilkosával, melyben már igazi
drámai erő nyilatkozik. Ezután Spanyolországban főleg Velasquez műveit
tanulmányozta: az ő hatása látszik meg rendkivül jellemző, energikus, merész
szinezésü arcképein, melyek többnyire előkelő hölgyeket és gyermekeket
ábrázolnak, igy a hires Keztyüs hölgy (saját nejének arcképe), Feydeauné,
Vaudal grófné, Girardin Emilné és saját gyermekeinek képei. A Nyár vége,
Krisztus sirbatétele (1881), a Vizió (1883), Andromeda (1887), Bacchus (1889),
főleg azonban a Gloria Mariae Medici c. apoteozisszerü mennyezet-festménye
(Louvre) legjellemzőbb művei.
Forrás: Pallas Nagylexikon