Durazzo
(szlávul: Draé, törökül: Durc, albánul: Duresszi), egykoron
jelentékeny és virágzó, most nagyobbára romokban heverő város, Szkutari török
vilajetben, sziklás félszigeten, az Adriai-tenger egy széles öble mellett, kat.
érseki székhely, 1200 lak., düledező kőfalakkal, egy bizanci citadella
romjaival, rakodóparttal, a parti mocsárokon átvezető 240 m. hosszu hiddal; az
osztrák-magyar Lloyd hajók állomáshelye és egy osztrák-magyar konzul székhelye.
Egykori virágzását annak köszönhette, hogy a Balkán-félsziget városai közül
legközelebb volt Olaszországhoz és hogy kikötője biztos horgonyzó helyül
szolgált; most azonban kikötője elhomokosodott és a szárazföld belsejébe csak
gyalog ösvények vezetnek. Kereskedelme csak Trieszttel és még egy néhány
osztrák és magyar kikötővel van. A kivitel cikkei: gyapju, köles, buza, lenmag,
nyers selyem, juh- és kecskebőrök, tölgyfa és pióca. D.-nál végződik az Adrián
átvezető tenger alatti kábel. Közelében széntelepek vannak. D., a görögök
Epidammusa, az illir taulantiaiak földjén 625. Kr. e. Phalius korintusi
vezértől alapított gyarmat volt; polgárháborui szolgáltattak közvetetlen okot a
peloponnezoszi háboru kitörésére. A rómaiaktól, akik 229. Kr. e. fönhatóságuk
alá vetették, Dyrrhachium nevet nyert; később római gyarmattá vált és a
Brunndusiumból Görögországba evező hajók rendesen D.-nál kötöttek ki. A hires
egnatiai ut innen vezetett Macedonián és Trácián át Tessalonikán, Amphipolison
és Philippin keresztül Bizancba. 48. Pompejus fő táborhelyévé tette; Caesar
ostrom alá fogta, de kéz izben vereséget szenvedett. Cicero számüzetése helyéül
választotta. Virágzása akkor volt legnagyobb, midőn a III. sz.-ban Epirus nova
római tartomány fővárosává tették. Bizanci uralom alá is fővárosa volt egy
Dyrrhachiumi kerületnek (Thema). 481. Theodorik, a keleti gótok királya, a X.
és XI. sz.-ban pedig a bolgárok ostromolták és foglalták el. A bolgároktól
Dukasz Mihály elvette és hercegségként Bryennios Nikephorosnak adományozta.
1081 okt. 18. Guiscard Róbert falai alatt megverte Elek görög császárt és a
következő év jan. 16. a várost magát is bevette, de 1085. ismét elvesztette. A
XIII. században Mihály, a Konstantinápolyban detronizált dinasztia egyik tagja,
Epirusz deszpotaságot alkotta itt, amelyhez egész Albániát és Thesszáliát is
hozzácsatolta. 1257-ben II. Mihály deszpota vejére, Manfréd királyra hagyta.
1272-1302-ig csekély megszakítással az Anjouk birták; ekkor Velencének,
1501-ben pedig a törököknek jutott birtokába. Régi templomai és egyéb épületei
részint a 345. földrengés alkalmával, részint a különböző háborukban és a török
uralom alatt teljesen elpusztultak; gondos ásatások azonban valószinüleg sok
római épületmaradványt hozhatnának napvilágra.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|