Durazzói

Károly herceg, János durazzói herceg és Perigord Ágnes fia, II. (Sánta) Károly unokája, I. Károly királyunk unokatestvére. A magyar királyi házzal akkor jött először összeköttetésbe, midőn Máriát, Johanna hugát, ki Istvánnak, I. Nagy Lajos királyunk öccsének volt szánva, csellel sikerült nejévé tennie. 1343. ugyanis nagybőjtidején megszöktette és törvényes nejének nyilvánította. Mária megszöktetéséért azonban életével lakolt, mert e merényletével Johanna királynő és a tarantói hercegek haragját magára vonta. Ez utóbbiak szinleg jóváhagyták az egybekelést, csak azt követelték, hogy házasságukat a királyi palota kápolnájában annak rendje szerint a pap áldja meg, de valósággal Máriát le akarták tartóztatni, Károlyt pedig megölni vagy börtönbe vetni. Ámde Károly elég korán értesült a cselről és saját kápolnájában áldatta meg házasságukat. Mindazonáltal az Anjouk magyar ágának kiszorításában eggyetértett elleneivel akkor, midőn VI. Kelemen 1344 febr. 2. kelt levelében határidőt tüzött ki Endre herceg megkoronáztatására; Aimericus perigordi biboros, pápai követnek terve elé, hogy Endrét meg ne koronázhassa, akadályokat gördített. Nemsokára volt alkalma Károlynak, hogy Johanna és társai ármánykodását visszfizesse. De Beaux Bertrand főbiró kért karhatalmat Endre herceg gyilkosai kézre kerítéséhez. Károly a nápolyi nép tetszése mellett elég szigorusággal állott a vallatás élére. Nemcsak ezt tette hanem a nőuralommal elégedetlen nápolyi főurak élére állott s a magyar királyt hítta meg a sziciliai trón elfoglalására. De csakhamar megváltozott, Katalin cimzetes konstantinápolyi császárné biztatására a kir. család odaigérte neki Calabriát, mit neje hozományául követelt, ha a magyar királytól elpártol s szövetségesei ellen hadat indít. S valóban Károly ez igéret hallatára hátat fordít a magyar királynak, sőt 1347. év máj. körülvette Aquilát s azt augusztusig megszállva tartotta; mielőtt azonban ütközetre került volna a sor, katonái elszéledtek, maga Károly is, midőn Lajos király közeledtét hirül vette, távozott Aquila alól. 1348 jan. Capuát ostromolta már Lajos király, midőn Károly jellemtelen tettei tudatában védelemre határozta el magát. Valószinüleg Johanna felszólítására sereget gyüjtött s Capua előtt táborba szállt a magyar király ellen, de mikor észrevette, hogy az ország nagy része meghódolt Lajosnak, s Nápoly is mellette nyilatkozik, a magyar király mellett kezdett tüntetni. Midőn Lajos 1348 jan. 17. Aversába érkezett, Károly Róbert tarantói herceggel felkereste. Lajos öccseiket is oda hivatta, velök szépen bánt, pedig már magyar tanácsosaira hallgatva, föltette magában, hogy elteszi őket láb alól. Jan. 20. megvendégelte őket. Hasztalan figyelmeztették Károlyt a veszélyről, nem akart hitelt adni a tudósítóknak. A következő este ujra lakomára gyültek, melyen a király szemére lobbantotta Károlynak becstelen tetteit, hogy Endre koronáztatását késleltette, Máriát elrabolta, őt a sziciliai trónra hivta, s most vele szembeszállott, e dorgálás után a hercegeket elfogatta s őket Laczkfy István erdélyi vajda őrizetére bizta. Reggel jan. 23. harmadszor kérdezte meg tanácsosait s ezek megerősítették szándékában, hogy Durazzóit halállal büntesse, a többi hercegeket pedig Magyarországba vigye foglyokul. Lajos ugyanazon helyen végeztette ki Károlyt, hol Endrét meggyilkolták, miután meggyónt, Becsei Imre fia, Vesszős pallossal leütötte fejét, hulláját a kertbe vetették, hol három napig temetetlenül hevert. Három nap mulva Nápolyba vitték holttestét s a Lorenzo Maggiore templomában eltakarították. Jóval később leánya, Margit királynő márvány siremléket állíttatott atyjának. V. ö. Katona, Hist. Crit. IX. 314, 330, 517. l. Pór A., N. Lajos kir. 103., 112., 124., 158., 161. l. Hist. Hung. Fontes III. 151. Turul (1878 VI. kötet 73.).

Forrás: Pallas Nagylexikon