Károly herceg, János durazzói herceg és Perigord Ágnes fia,
II. (Sánta) Károly unokája, I. Károly királyunk unokatestvére. A magyar királyi
házzal akkor jött először összeköttetésbe, midőn Máriát, Johanna hugát, ki
Istvánnak, I. Nagy Lajos királyunk öccsének volt szánva, csellel sikerült
nejévé tennie. 1343. ugyanis nagybőjtidején megszöktette és törvényes nejének
nyilvánította. Mária megszöktetéséért azonban életével lakolt, mert e
merényletével Johanna királynő és a tarantói hercegek haragját magára vonta. Ez
utóbbiak szinleg jóváhagyták az egybekelést, csak azt követelték, hogy
házasságukat a királyi palota kápolnájában annak rendje szerint a pap áldja
meg, de valósággal Máriát le akarták tartóztatni, Károlyt pedig megölni vagy
börtönbe vetni. Ámde Károly elég korán értesült a cselről és saját kápolnájában
áldatta meg házasságukat. Mindazonáltal az Anjouk magyar ágának kiszorításában
eggyetértett elleneivel akkor, midőn VI. Kelemen 1344 febr. 2. kelt levelében
határidőt tüzött ki Endre herceg megkoronáztatására; Aimericus perigordi
biboros, pápai követnek terve elé, hogy Endrét meg ne koronázhassa, akadályokat
gördített. Nemsokára volt alkalma Károlynak, hogy Johanna és társai
ármánykodását visszfizesse. De Beaux Bertrand főbiró kért karhatalmat Endre
herceg gyilkosai kézre kerítéséhez. Károly a nápolyi nép tetszése mellett elég
szigorusággal állott a vallatás élére. Nemcsak ezt tette hanem a nőuralommal
elégedetlen nápolyi főurak élére állott s a magyar királyt hítta meg a
sziciliai trón elfoglalására. De csakhamar megváltozott, Katalin cimzetes
konstantinápolyi császárné biztatására a kir. család odaigérte neki Calabriát,
mit neje hozományául követelt, ha a magyar királytól elpártol s szövetségesei
ellen hadat indít. S valóban Károly ez igéret hallatára hátat fordít a magyar
királynak, sőt 1347. év máj. körülvette Aquilát s azt augusztusig megszállva
tartotta; mielőtt azonban ütközetre került volna a sor, katonái elszéledtek,
maga Károly is, midőn Lajos király közeledtét hirül vette, távozott Aquila
alól. 1348 jan. Capuát ostromolta már Lajos király, midőn Károly jellemtelen
tettei tudatában védelemre határozta el magát. Valószinüleg Johanna
felszólítására sereget gyüjtött s Capua előtt táborba szállt a magyar király
ellen, de mikor észrevette, hogy az ország nagy része meghódolt Lajosnak, s
Nápoly is mellette nyilatkozik, a magyar király mellett kezdett tüntetni. Midőn
Lajos 1348 jan. 17. Aversába érkezett, Károly Róbert tarantói herceggel
felkereste. Lajos öccseiket is oda hivatta, velök szépen bánt, pedig már magyar
tanácsosaira hallgatva, föltette magában, hogy elteszi őket láb alól. Jan. 20.
megvendégelte őket. Hasztalan figyelmeztették Károlyt a veszélyről, nem akart
hitelt adni a tudósítóknak. A következő este ujra lakomára gyültek, melyen a
király szemére lobbantotta Károlynak becstelen tetteit, hogy Endre
koronáztatását késleltette, Máriát elrabolta, őt a sziciliai trónra hivta, s
most vele szembeszállott, e dorgálás után a hercegeket elfogatta s őket Laczkfy
István erdélyi vajda őrizetére bizta. Reggel jan. 23. harmadszor kérdezte meg
tanácsosait s ezek megerősítették szándékában, hogy Durazzóit halállal
büntesse, a többi hercegeket pedig Magyarországba vigye foglyokul. Lajos
ugyanazon helyen végeztette ki Károlyt, hol Endrét meggyilkolták, miután
meggyónt, Becsei Imre fia, Vesszős pallossal leütötte fejét, hulláját a kertbe
vetették, hol három napig temetetlenül hevert. Három nap mulva Nápolyba vitték
holttestét s a Lorenzo Maggiore templomában eltakarították. Jóval később
leánya, Margit királynő márvány siremléket állíttatott atyjának. V. ö. Katona,
Hist. Crit. IX. 314, 330, 517. l. Pór A., N. Lajos kir. 103., 112., 124., 158.,
161. l. Hist. Hung. Fontes III. 151. Turul (1878 VI. kötet 73.).
Forrás: Pallas Nagylexikon