Düringsfeld

Ida, német irónő, szül. Militsch Sziléziai faluban 1815 nov. 12., megh. Suttgartban 1876 okt. 25. 1845 óta Reinsberg Ottó neje (férje halála után egy nappal megölte magát). Első művei: Gedichte (Tekla álnéven. 1835); Der Stern von Andalusien (románcok, 1838) és Schloss Goczyn (regény, névtelenül 1841). Azután főleg a regény terén rendkivüli termékenységet fejtett ki; ismertebb társadalmi regényei: Skizzen aus der vornehmen Welt (1842, 4 köt.), Graf Chala (1846); Eine Pension am Genfersee (1851, 2 köt.); Esther (1852, 2 köt.); Clotilde (1855); Norbert Dujardin (1861); Die Litteraten (szatir. regény, 1863, 2 köt.); történeti regényei: Margarete von Valois (1847, 3 köt.) és Antonio Foscarini (1850, 4 k.); néprajzi irányu elbeszélései: Hendrik (1862); Milena (1863); Prismen ((1873, 2 köt.). Igen sikerült népdal-fordítások: Böhmische Rosen (1851) és Lieder aus Toscana (1855). Érdekes utirajzai (Aus Dalmatien, von der Schelde bis zur Maas stb.), melyekben főleg a művelődési viszonyokkal foglalkozik. Az ifjuság számára irt munkák: Buch denkwürdiger Frauen (3 kiad. 1877); In d. Heimat (1843); Byrons Frauen (1845); Am Canale Grande (1848). Később férjével több érdekes néprajzi munkát tett közzé: Das Sprichwort als Kosmopolit (1863, 3 k.); Hochzeitsbuch (1871); Sprichwörter der german. und roman. Spranchen (1872-1875, 2 köt.); Ethnographische Curiositäten (1879 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon