Duruy

(ejtsd: dürüi) 1. Albert, D. Viktor fia, francia iró, szül. Párisban 1844 jan. 3., megh. Párisban 1887 aug. 12. Résztvett mint önkéntes az 1870. háboruban, és német fogságba került. 1891. a párisi műegyetemhez nevezték ki a francia irodalomtörténet tanárának. Művei: L"instruction publique et la révolution (Páris 1882); Hoche et Marceau (u. o. 1888); Études d"histoire militaires sur la révolution et l"empire (u. o. 1889).

2. D. György, francia iró, az előbbinek öccse, szül. Párisba 1853 márc. 10. A történelmet tanította Algerban, Versaillesban és 1885-ig Párisban a IV. Henrik nevét viselő liceumban. 1891. a párisi École politechnique-ra nevezték ki a francia irodalomtörténet tanárának. Művei: Histoire de Turenne (1880); Histoire sommaire de la France (1881); Petite histoire popilaire de la France (1881); Le Cardinal Carlo Carafa, étude sur le pontificat de Paul IV (1883) címü művét az akadémia megkoszoruzta. Irt azonkivül D. számos kedvelt regényt is; ilyenek: Andrée (Páris 1884); Le garde du corps (u. o. 1885); L"unisson (u. o. 1887); Victoire d"âme (u. o. 1888); La fin de r?ve (u. o. 1889). stb.

3. D. Viktor, francia történetiró, közoktatásügyi miniszter, szül. Párisban 1811. szept. 11. Tanult a párisi École normaleban és 1833. a Collége Henri IV. intézetben a történelem tanára lett. 1861. a párisi középiskolák felügyelőjének és a történelem tanárának nevezték ki a műegyetemen. Közreműködött III. Napoleonnak Julius Caesar c. nagy műve megirásában, mire a császár 1863. közoktatásügyi miniszterré tette. Ezen állásában D. hat esztendeig áldásos működést fejtett ki: a középiskolákba ujra behozta a bölcsészeti tanulmányokat, s tanszéket állított a modern történelemnek; javított a néptanítók helyzetén, elrendelte a tornatanítást, alapított állami leányiskolákat s megteremté az École des hautes études-t stb. Behozta továbbá az u. n. conférences littérairest. Egyéb reformtervei, mint az általános iskola-kényszer s az ingyenes népoktatás, a klerikálisok makacs ellenszegülésén szenvedtek hajótörést. Engedvén végre az ellene intézett heves támadásoknak, állásáról 1869. lemondott, mire a császár szenátorrá nevezte ki. Önzetlenségre és mocsoktalan hirnévre a harmadik császárság valamennyi miniszterét felülmulta. történeti művei közül megemlítendők: Histoire de la Gréce ancienne (1862, 2 köt.; uj kiad. 1874), melyet a francia akadémia megkoszoruzott; Indtroduction générale á l"histoire de France (1865, 4. kiad. 1884); Histoire des Romains jusqu"á la mort de Théodose (1870-79, 7 köt.; képes díszkiadásban 1879-84, 7 köt.). Az általa szerkesztett Histoire universelle c. gyüjteményben is több kötet jelent meg tőle. rövidre fogott Világtörténetét Ballagi Aladár dolgozta át magyarra (Budapest 1880). 1879. az Institut tagjává választotta meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon