Durva

(eszt.), a gyalulatlan, de ép természet jelzője, a durva kéreg alatt édes mag rejlhetik, kevésbbé sértő, mint a nyers. A D.-nak gyalulását, a vad átalakulását az emberi civilizált jellembe Halm «Vadon fia» szépen jellemezte. Néha a D. kontraszt végett nagyon szükséges; elkorcsosodott, elpuhult időkben a D. valóságos isten áldása. Ilyen Goethének «Götz» lovagja, Katona «Petur bánja».

Forrás: Pallas Nagylexikon