Dusch
1. János Jakab, ném. iró, szül. Celében 1725 febr. 12.,
megh. Altonában 1787 dec. 18., hol 1767 óta az angol s német nyelv, 1771 óta a
filozofia és matézis tanára volt. Tanító költeményei: Die Wissenschaften 81752)
és Der Tempel der Liebe (1758) költőietlenek s szárazok. Komikus époszban: Das
Toppé (1751) és der Schosshund (1756) Popét utánozza, kinek műveit németre
fordította (1758-63, 5 köt.). Prózai művei közül legnagyobb tetszésben
részesültek: Moralische Briefe zur Bildung der Herzens (1759. 2. kiad. 1772, 2
köt.), melyek francia, holland, dán és magyar nyelvre (Báróczi Sándortól 1814)
is lefordíttattak, és: Briefe zur Bildung des Geschmacks (1764-73, 2. kiad.
11773-79, 6 köt.). Schilderungen aus dem Reiche der Natur und Sittenlehre
(1757-60 4 köt.) c. művét részben magyarra fordította Ivánkai Vitéz Imre: A
tiszta és nemes szeretet ereje (Kassán 1789). Levélalakban irt regényei:
Geschichte Karl Ferdiners (1776-80, 2 köt.) és Die Pupille (1798). Középszerü
költő, rossz fordító, lapos iró, igy jellemezte őt mát Lessing.
2. D. Sándor, badeni államférfiu, szül. a Haardt lejtőjén
fekvő Neustadtban, 1789 jan. 27., megh. 1876 okt. 27. 1805 óta Collini
nagybátyjának, a badeni hercegség ügyvivőjének házában élt Párisban, hol
különösen mennyiségtan-, természettan- és modern nyelvekkel foglalkozott,
1807-1810-ig pedig Heidelbergában tanult. 1815 óta a badeni pénzügyi
minisztériumban, 1818-25 pedig a külügyi minisztériumban dolgozott. 1825. vám-
és kereskedelmi szerződést kötött Svájccal, mire Bernbe nevezték ki követnek.
1834. müncheni követ lett; 1838. a frankfurti szövetséggyülésre küldték s 1840.
egyuttal rendkivüli belgiumi követté is kinevezték. 1843. külügyminiszter lett
s mint ilyen szabadelvü, nemzet irányt követett. Az 1849. májusi forradalom
visszalépésre birta, de 1850. megint bejutott a képviselőházba. 1851.
gyengélkedése miatt képviselői mandátumáról lemondott, s Heidelbergában
telepedett le, hol irodalmi és művészeti hajlamainak élt. Eiselein
közreműködésével kiadta Lesage: Historischer Atlas c. művét (Karlsruhe 1825) s
több váfolatot irt feleletül ultramontán röpiratokra. Ilyenek: Zur Pathologie
der Revolutionen (1852); és Das Reich Gottes und Staat und Kirche (1854). A
müncheni akadémia 1846. tiszteletbeli tagjává választotta.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|