Dusenik
szláv eredetü szó, mely a gyökéül szolgáló du?a (lélek) szó
vallomása és a D.-okról emlékező feljegyzések (v. ö. Ipolyi, Magy. Myth. 561.
s. k.) tanusága szerint olyan szolgákat jelent, akiket a megholt
végrendeletében, vagy már előzetesen életében szabadon bocsátott, illetőleg
akiket az elhunyt örökösei szabadítottak föl és ajándékoztak szabad szolgákul
vm. egyházi javadalomnak, leginkább kolostornak, azzal a kikötéssel, hogy a
megholt halála évfordulóján lelki üdveért tort tartsanak. Amint a név mutatja,
itt egy őseinktől a kereszténység felvétele korában elsajátított szláv
szokással van dolgunk, amelyből bajos, Ipolyit követve, ősmagyar pogánykori
szokásra következtetni; habár nem lehetetlen, hogy ilyennek asszimilációja is
rejlik benne, vagy legalább, hogy hasonló vminek az emléke könnyítette meg e
szláv szokás és intézmény átvételét. 1082. Peremartonban a veszprémi püspöknek
már 3 ilyen ajándéktételre kötelezett szolgája volt. A Váradi Regestrum szerint
Dénes mesternek, a szobrásznak fia, ugy szabadította fel Ürög nevü jobbágyát,
hogy évenkint két misét mondasson s e célból a tora egy juhot, 30 kenyeret, 1-1
libát és kakast s 2 cseber bort, a papnak pedig 2 köböl gabonát s egy kakast
adjon. Hogy számos örökös-misét alapítottak a főurak, a régi falvak Dusnok
elnevezései is bizonyítják.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|