Dyaus
(v. djáusz) a személyesített égnek neve a régi indeknél. A
div a. m. világítani fényleni igetőből származván, világítót jelent. Megfelel a
görög mitológia ZeuV és DijoV-ának
Djausz, pitar a. m. ég atyja alakjában hasonmása a klasszikus Zeu
pater és a Diespiter-nek. A természetimádó régi hinduknál valószinüleg
legnevezetese bb isten volt. Az anyának képzelt földdel együtt mint
Djáváprithivit (ég-föld) tisztelték. A harcias Indra isten által leszoríttatva
s feledésbe menve, igen szerény helyet foglal el a Rigvéda istenségeinek
sorában. Az ujabbkori ind iratokban minden mitologiai jelentés nélkül az ég
értelemben szokott előfordulni; igy igen közönséges a djava-bhumi, az ég és a
föld összetétel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|