(ásv.), mésztartalmu, hideg, de leginkább hévvizek üledéke,
likacsos, csöves, szálkás vagy földes szövettel, sokszor állati s növényi
maradványokkal. Szinök többnyire barnás. Ritkás féleségeit mésztufának,
mészszivagnak, travertiónak, limnokalcitnak nevezik. Magyarországban több
helyütt fordul elő. Ó-Buda, Kis-Cell, Margitsziget, Gánóc (Szepes vármegye),
Vihnye és Szklenó (Selmes mellett). Az édesvizi quarc (hidroquarcit,
limnoquarcit), hasonló képződésü opálanyag-lerakódások trachittufában vájódott
medencében, hol esetleg kövületeket is tartalmaznak, Tokaj, Hegyalja, Fony,
Sárospatak, Lutila, Körmöc mellett; ha likacsos, malomköveknek használják.
Válfajai a kovapala, lidiaikő, szalagos quarcit, az opálok; a földesek közül: a
tripoli, menilit, kovaliszt kovatuda és a Geysirek porodinamorf képződményei
(geyserit), melyek intermittáló forrás módjára nagy erővel lökődnek fel. Ugy a
mésztufának, valamint a kovatufának oldott állapota, kitünően és plasztikusan
kövesítő anyag (Megyaszó, Tokaj-Hegyaljától DNy-ra, Tarnóc, Nógrád vmegye,
Arizona, É.-Amerika). Ugy az É., mint a quarcit, jelenkori képződésü (de van
diluviális is), egyszerü réteget alkotó kőzetek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magyar
Angol
Német