egészhangúság

A XIX-XX. sz.-i zene megújhodásának egyik alapja, melyben a hangrendszer oktávszakaszait hat egész hangtávolságra osztják be. Kialakulásában több tényező is közrejátszhatott. Létrejöhetett két lydtetrachord szoros kapcsolatából: fá szó lá ti
fá szó lá ti
Elméleti úton: c d e fis gis ais his (-c). Gyakorlati úton úgy, hogy bármely hangról indulva a következő lépcső mindig egész (két fél) hangköznyire szólaljon meg. A egészhangúságból hiányoznak a tonalitás főpillérei (domináns és szubdomináns), így a hangnemérzet labilissá válik. Önálló zeneművet tisztán egészhangúságból nem alkotnak, hanem az a műveken belül kiemelt témákban, hangszínfestésben, új kifejező eszközként jelenik meg. Első alkalmazója Liszt Ferenc. akitől az impresszionisták veszik át és előszeretettel alkalmazzák a zene festői kifejezéseihez.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• alap
• hangszer
• hang
• mű
• impresszionizmus