Éghető ásványok

A régiebbi ásványtani szisztémákban külön osztályba - az éghető ásványok osztályába - foglalták ama ásványokat, melyek vagy már alacsony, vagy pedig magas hőfok mellett, meggyujtva égtek. Egyrészt metalloidok, másrészt antracidok neve alá is foglalták őket. Az elsőbe sorozták a ként, a gyémántot és a grafitot, az utóbbiba a különféle kőszeneket, borostyánkövet, petróleumot, aszfaltot, ozokeritet, elateritet s a sok egyéb gyantaféle meg bitumenes ásványt, valamint szerves savak sóit (mellit, oxalit stb.). Az éghető ásványok legtöbbje nem kristályos szerkezetü.

Forrás: Pallas Nagylexikon