egoizmus

Olyan életelv, mely szerint az ember saját magát állítja tevékenysége, viselkedése középpontjába; olyan emberre jellemző magatartás, aki saját, önös érdekeit a társadalom, a közösség és mindenki más érdekei elé helyezi. Az egoizmus ugyanakkor erkölcsi tulajdonság is, mely a társ.-mal és más emberekkel való viszonyában jellemzi a személyiséget. Az egoizmus a magántulajdon keletkezésével jelenik meg, s a kapitalista társadalomban éri el a legfejlettebb formáját. A feudalizmus vallásos világnézete elleni harcban a XVIII-XIX. sz. felvilágosult gondolkodói, majd Ludwig Feuerbach és az orosz forradalmi demokraták fölvetették az értelmes egoizmus gondolatát. Ezen az embernek olyan jogos érdekeit értették, melyek mások érdekeit nem sértik és egybeesnek a társ. érdekeivel. A történelem során azonban az egoizmus mint erkölcsi tulajdonság általában negatívan értékelődött. A szoc. erkölcs alapvetően elítéli, s a közösségért alkotóan tevékenykedni tudó és akaró embert tartja eszményének.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• ember
• érdek
• társadalom
• közösség
• személyiség
• magántulajdon
• feudalizmus
• világnézet
• forradalmi demokraták
• erkölcs