egoizmus
Olyan életelv, mely szerint az ember saját magát állítja tevékenysége,
viselkedése középpontjába; olyan emberre jellemző
magatartás, aki saját, önös érdekeit a társadalom, a közösség és
mindenki más érdekei elé helyezi. Az egoizmus ugyanakkor
erkölcsi tulajdonság is, mely a társ.-mal és más emberekkel való
viszonyában jellemzi a személyiséget. Az egoizmus a
magántulajdon keletkezésével jelenik meg, s a kapitalista társadalomban éri el a
legfejlettebb formáját. A feudalizmus vallásos
világnézete elleni harcban a XVIII-XIX. sz. felvilágosult gondolkodói,
majd Ludwig Feuerbach és az orosz forradalmi
demokraták fölvetették az értelmes egoizmus gondolatát. Ezen az embernek
olyan jogos érdekeit értették, melyek mások érdekeit
nem sértik és egybeesnek a társ. érdekeivel. A történelem során
azonban az egoizmus mint erkölcsi tulajdonság általában
negatívan értékelődött. A szoc. erkölcs alapvetően elítéli, s a
közösségért alkotóan tevékenykedni tudó és akaró embert
tartja eszményének.
önzés
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|