egyedfejlődés
biológia
Az élőlények alaki, működésbeli változása a megtermekényítéstől (szaporodás) a halálig. A növények legtöbbjénél az
egyedfejlődés legjellemzőbb vonása, hogy a teljes egyedfejlődés két szakaszra tagolódik, ivaros és ivartalan nemzedékre. Ez a két nemzedék
többnyire szabályosan váltogatja egymást (kétszakaszos fejlődés). Az evoIúció során eleinte az ivaros fejlődési szakasz
nagyon hosszú volt (mint a mai moszatokban), az ivartalan fejlődési szakasz pedig rendkívül rövid. A moháknál már
valamivel hosszabbá vált a spóraképzés, mint a moszatokban, a harasztokban pedig már ez a szakasz a hosszabb
időtartamú, az ivaros szakasz lényegesen rövidebb. A virágos növényekben az ivaros szakasz már rendkívül rövid. E
növények fejlődése alapján megkülönböztetünk egyéves, kétéves, sokéves és évelő növényeket. A kétéves növények
csak a második évben hoznak virágot és termést, a sokéves növények éveken át csak vegetatív szerveket fejlesztenek,
és csak életük utolsó évében hoznak szaporító hajtásokat. Az évelő növények viszont évről évre vegetatív és szaporító
hajtást is hoznak. A virágos növények eltérő élettartama mellett is megfigyelhetők a következő fejlődési szakaszok:
csíra- és magképzés, nyugalmi állapot, csírázás, vegetatív majd reproduktív hajtások kialakítása, ivarsejtképzés,
megtermékenyítés. Az állatok egyedfejlődését két szakaszra oszthatjuk fel. Az embrionális fejlődés szakaszában a megtermekényítés
után következik a barázdálódás, amely a petesejt osztódási folyamata. A barázdálódás eredménye a szedercsíra. Ezt
követi a csíraállapotok kialakulásának folyamata, majd a szöveti-szervi differenciálódás. E folyamatok során a
szedercsírából előbb hólyagcsíra, majd a legtöbb állatban bélcsíra alakul ki. Ez a bélcsíra eleinte csak két sejtsorból áll,
majd hamarosan megjelenik benne a középső csíralemez is. E három csíralemezből alakul ki a fejlettebb gerinctelenek,
valamint a halak és a kétéltűek testének minden szövete és szerve, úgy, hogy a barázdálódó pete anyaga ehhez teljes
egészében felhasználódik. A fejlettebb gerincesekben a barázdálódó pete anyagának csak kis része alakul az embrió
testévé. A hüllők és madarak esetében a pete jelentős tömege tartalék tápanyaggá, szikké válik (tojás), az emlősökben
viszont a barázdálódó pete anyagának nagy része az embrió és az anyaméh kapcsolatát teremti meg. Az emlősökben
és az emberben a hólyagcsíra egyes sejtjeiből embriócsomó jön létre. Ebből két hólyag alakú képződmény alakul ki, és
a hólyagok találkozásánál létrejön az embriópajzs, amelyből kifejlődik az embrió. A felső hólyag többi részéből a belső
magzatburok lesz, a hólyagcsíra többi sejtjéből pedig a külső magzatburok alakul ki. Az embriópajzsban kialakul a
három csíralemez, létrejönnek belőle a szervtelepek, majd a kifejlett szervek. A fejlődő magzat a köldökzsinóron
keresztül érrendszeri kapcsolatban áll az anyai szervezettel. Az állatok fejlődésének második szakasza a
posztembrionális fejlődés. E szakasz szempontjából az állatok többsége, a gerincteleriek és a kétéltűek átalakulással
fejlődnek. A halak, a hüllők, a madarak és az emlősök azonban közvetlen fejlődésűek, tehát posztembrionálisan
növekednek és érnek.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|