Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
egyedfejlőd... ----

Magyar Magyar Német Német
egyedfejlőd... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

egyedfejlődés

biológia

Az élőlények alaki, működésbeli változása a megtermekényítéstől (szaporodás) a halálig. A növények legtöbbjénél az egyedfejlődés legjellemzőbb vonása, hogy a teljes egyedfejlődés két szakaszra tagolódik, ivaros és ivartalan nemzedékre. Ez a két nemzedék többnyire szabályosan váltogatja egymást (kétszakaszos fejlődés). Az evoIúció során eleinte az ivaros fejlődési szakasz nagyon hosszú volt (mint a mai moszatokban), az ivartalan fejlődési szakasz pedig rendkívül rövid. A moháknál már valamivel hosszabbá vált a spóraképzés, mint a moszatokban, a harasztokban pedig már ez a szakasz a hosszabb időtartamú, az ivaros szakasz lényegesen rövidebb. A virágos növényekben az ivaros szakasz már rendkívül rövid. E növények fejlődése alapján megkülönböztetünk egyéves, kétéves, sokéves és évelő növényeket. A kétéves növények csak a második évben hoznak virágot és termést, a sokéves növények éveken át csak vegetatív szerveket fejlesztenek, és csak életük utolsó évében hoznak szaporító hajtásokat. Az évelő növények viszont évről évre vegetatív és szaporító hajtást is hoznak. A virágos növények eltérő élettartama mellett is megfigyelhetők a következő fejlődési szakaszok: csíra- és magképzés, nyugalmi állapot, csírázás, vegetatív majd reproduktív hajtások kialakítása, ivarsejtképzés, megtermékenyítés. Az állatok egyedfejlődését két szakaszra oszthatjuk fel. Az embrionális fejlődés szakaszában a megtermekényítés után következik a barázdálódás, amely a petesejt osztódási folyamata. A barázdálódás eredménye a szedercsíra. Ezt követi a csíraállapotok kialakulásának folyamata, majd a szöveti-szervi differenciálódás. E folyamatok során a szedercsírából előbb hólyagcsíra, majd a legtöbb állatban bélcsíra alakul ki. Ez a bélcsíra eleinte csak két sejtsorból áll, majd hamarosan megjelenik benne a középső csíralemez is. E három csíralemezből alakul ki a fejlettebb gerinctelenek, valamint a halak és a kétéltűek testének minden szövete és szerve, úgy, hogy a barázdálódó pete anyaga ehhez teljes egészében felhasználódik. A fejlettebb gerincesekben a barázdálódó pete anyagának csak kis része alakul az embrió testévé. A hüllők és madarak esetében a pete jelentős tömege tartalék tápanyaggá, szikké válik (tojás), az emlősökben viszont a barázdálódó pete anyagának nagy része az embrió és az anyaméh kapcsolatát teremti meg. Az emlősökben és az emberben a hólyagcsíra egyes sejtjeiből embriócsomó jön létre. Ebből két hólyag alakú képződmény alakul ki, és a hólyagok találkozásánál létrejön az embriópajzs, amelyből kifejlődik az embrió. A felső hólyag többi részéből a belső magzatburok lesz, a hólyagcsíra többi sejtjéből pedig a külső magzatburok alakul ki. Az embriópajzsban kialakul a három csíralemez, létrejönnek belőle a szervtelepek, majd a kifejlett szervek. A fejlődő magzat a köldökzsinóron keresztül érrendszeri kapcsolatban áll az anyai szervezettel. Az állatok fejlődésének második szakasza a posztembrionális fejlődés. E szakasz szempontjából az állatok többsége, a gerincteleriek és a kétéltűek átalakulással fejlődnek. A halak, a hüllők, a madarak és az emlősök azonban közvetlen fejlődésűek, tehát posztembrionálisan növekednek és érnek.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is