egyes, általános és különös

A dialektika alapvető kategóriái, amelyek együtt, egymástól elválaszthatatlanul jellemzik a jelenségeket és folyamatokat. Az egyes (individuális) az a viszonylag önálló, elkülönülő dolog v. jelenség, mely bizonyos tulajdonságait tekintve különbözik minden más dologtól, jelenségtől; amelyet tehát minőségi meghatározottságában szemlélünk. Az egyest a marxista dialektika olyan minőségileg meghatározott, objektív realitásnak tekinti, amelyben kifejezésre jut egy meghatározott, konkrét valóság lényegi, általános szerkezete és mozgása. Ilyen értelemben az egyes az általánosnak a dialektikus ellentéte. A különös - a formális elemzés szerint - közbülső láncszem az egyes és az általános között, vagyis az egyeshez képest általános az egyik viszonyítási rendszerben és egyes az általánoshoz képest a másikban. A materialista diafektika azonban a különöst olyan kategóriaként fogja fel, amely az általános és az egyedi egységének mozzanatát rögzíti, a dolgok valóságos létének megfelelően. Így a különös egyfelől a meghatározott módon általános, másfelől a dolgok valóságos összefüggéséből ki nem rekesztett egyes. Minden valóságos tárgy mint olyan, különös tárgy, amely sokban különbözik más tárgyaktól és ugyanakkor sokban össze is függ velük. Ezt a tárgyat csak absztrakció révén foghatjuk fel általánosként v. egyesként. A dolgok létének ez a két elvontan ellentétes mozzanata fontos szerepet játszik a megismerésben, valódi értelmet azonban csak egységükben, a különösben kapnak.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• dialektika
• kategória
• jelenség
• folyamat
• dialektika
• objektív
• konkrét
• valóság
• mozgás
• rendszer
• absztrakció
• megismerés