egynemű közeg
Homogén médium: Lukács György esztétikájában a valóságnak
olyan absztrakciója, amely
elősegíti a művészi és a tudományos tükrözés lényegretörő
tendenciájának hatékonyságát azáltal,
hogy a valóságot egynemű síkokra (hallhatóság, láthatóság, nyelv,
taglejtés, számok stb.)
koncentrálva jeleníti meg. Míg a tudomány egynemű közege igyekszik megszabadulni
a szubjektivitás minden
mozzanatától. addig a művészet egynemű közege szervesen összefonódik a
szubjektummal. Minden művészeti
ág alapja a rá jellemző egynemű közegből létrehozott sajátos forma, amely
alágazatonként, műnemenként,
műfajonként, sőt alkotásonként differenciálódik.
Az az emberi érzékekhez (főleg a látáshoz, a halláshoz) kapcsolódó
közeg, amelyben
hagyományosan az egyes műalkotások megvalósulnak. Így pl. a zene a
hallhatóság, a
festmény, a szobor a láthatóság. az irodalmi mű a nyelv közegében
valósul meg.
Vannak ún. szintetikus művészetek, amelyekben az alkotások egyszerre
több
közegben érzékelhetők (pl. színházművészet). Az alkotó az ábrázolni
kívánt valóságot
egy ilyen egynemű közegre koncentrálva jeleníti meg, ami segíti abban. hogy a
művészi tükrözés
céljával szorosan összefüggő jellegzetességeket állítsa előtérbe. Minden
művészeti ág
valamely egynemű közeghez kötődik, de ezen belül még műfajonként különböző
sajátosságokkal is
rendelkezik (pl. különbözőképpen szerveződik meg a láthatóság közege
a festészet és
a szobrászat esetében).
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|
Magyar
Angol
Német